Tommy boyról akárhány bőrt le tudok húzni hehehe. 

Ma két (hiánypótló) filmet hoztam tőle, amikben nem fő-, csak mellékszereplő. A Spílert 2008-ból (a Bronson is 2008-as) és A kódot 2009-ből.

Nem csípem Guy Ritchie filmjeit. Még az a legnagyobb dicséret, ha azt mondom, hajaznak Tarantino stílusára. Pedig istenúccse mindent megpróbáltam. Megnéztem a Blöfföt felirattal újra, mert azt mondták, biztos az elveszett jelentés miatt nem tudtam élvezni, de katarzis sehol. Még a nagyszerű Brad Pitt ellenére sem. A Ravasz, az Agyat meg már végig sem tudtam nézni. De a Sherlock Holmesról is kifejtettem már, hogy mennyire pipa vagyok, hogy klasszikusok neve mögé bújva tolja Pityi és Palkó a sok baromságot. Na ez az én Ritchie demagógiám.

Ehhez képest meglepő, hogy a Spílert eléggé bírtam. Persze hozzá kell azért tenni, hogy ebbe tuti bezavar, hogy Hardy húzott bele a filmbe. De az is igaz, annak ellenére, hogy a másságával kapcsolatos poénok alkotják a film humorának gerincét, nem untam vagy utáltam a maradék részeket sem. Nem volt egy „hol van Hardy, mikor jön már Hardy” - szerű előremenekülés. 

A sztori elég sablonos: kis-, közép- és nagystílű bűnözők bénáznak és idétlenkednek. Az alsó kaszthoz tartozik Csini Bob (ez a név is mennyire beszédes már? Ezért szép a magyar nyelv. A Handsomenak semmilyen töltete nincs számunkra, de ha meglátod/hallod a csini jelzőt egy fickóra alkalmazva, már számtalan dolgot oda lehet képzelni mögé.). Bob elég helyeske, de semmi eget rengető, mindenesetre a nők körüldongják.

Így nemi identitása felől semmi kétségünk egészen addig, amíg rá nem kíván legjobb haverjára, Egykétre (One Two-Gerard Butler). Innentől a téma kimeríthetetlen humorforrás mindvégig. És itt az első nemtudtam: Hardy játszott meleget (van még több is: nemtudtam, hogy modellként kezdte a pályafutását, nemtudtam, hogy rappelt).

Naszóval Csini Bob nem túl árnyalt figura (semmi melegspecifikus nincs Hardy játékában), kevés D mentén mozog, érdekességét tényleg az adja, hogy a csajok megvesznek érte, ő meg a barátjáért.

Ennek a filmnek a képi világa nagyon jó még. Olyan rendhagyó beállítások vannak benne, amitől real time wowzol.

A kódban a nagymenő műkincsrabló (Morgan Freeman) beveszi maga mellé társnak a piti kis bűnözőt (Antonio Banderas), a Fabergé tojáslopó bulijába. A sztori lapos és kiszámítható, második felében van egy izgi fél óra, de az egészből az maradt meg, hogy Antonio milyen állati alacsony Freeman mellett, milyen kontrasztos a magasságuk közti különbség minden közös jelenetükben. Meg hogy kicsit vénecske már Banderas az ilyen hőscincér-hősszerelmes karakterekhez. 

Ja hogy és Hardy? Hát ez a film Hardyilag gyakorlatilag értékelhetetlen. Alig szerepel, ha ott is van, nem sok vizet zavar. A végére már azt is elfelejtettem, hogy miatta néztem meg egyáltalán.

Úgyhogy ezzel A kóddal le is zártam ifjonti zsengéinek forszírozását. Ezt a két filmet senkinek sem ajánlom, ha Tom Hardy tehetségével akar ismerkedni. Maradjunk csak szépen a tuti moziknál, alakításoknál: a Stuartnál, a Bronsonnál, a Warriornál, a Fékezhetetlennél, a Batmannél, a Lockenál, a Piszkos pénznél, a Peaky Blindersnél és a 44. gyermeknél.

Na hát és szívből remélem, hogy Max Rockatansky juniornál is, igen.