Az újrakezdésre való felkészülésünk utolsó felvonásaként összegyűltünk szűk körben, hogy letoljuk a három előzményfilmet.

Nem arattak osztatlan sikert, ami mögött generációs okokat gyanítok. De kétségtelen, hogy így együtt, szoros egymásutánban, zaklató volt a sok ricsaj, őrület és zúzás.

Vetítettünk, főztünk, ettünk, ittunk, megint vetítettünk, végül meglátogattuk a Richterből kitelepített kacsákat. Jó volt.

És hogy maradjon nyoma, illetve az ott nem lévő, de esetleges érdeklődők is kapjanak egy kis összefoglalót, íme néhány szösszenet a filmekről.

Mad Max

Az első Mad Max 1979-ben egy egészen kis költségvetésű (350 ezer dollárból készülő) független film volt, amihez George Miller mentőorvosként dolgozva gyűjtött pénzt, és amiben a kocsikat többször átfestették, hogy aztán újra felhasználhassák őket más jelenetekben. A filmben ábrázolt összeomlott világ állapotának okairól, a szereplők hátteréről szinte semmit nem tudtunk meg belőle, egy őrült rohanás volt az egész, ha úgy tetszik: egész estés autós üldözés. De pont ez a nyersesség állt neki nagyon jól, no meg az egyedi hangulat és a karizmatikus főhős - a film kultuszdarab lett, Mel Gibsonból pedig sztár. Nemzetközi sikereket azonban csak pár országban ért el (pl. nálunk). Amerikában is bemutatták ugyan, de csak szűk körben, és jellemző például az is, hogy a teljes filmet újraszinkronizálták, annyira tartottak az odaát ismeretlen színészek ausztrál akcentusától.

Mad Max 2         

Így amikor a jóval nagyobb költségvetésű, sőt Ausztráliában szuperprodukciónak számító Mad Max 2 – Az országúti harcos (1981) immár saját rangján kezelve is eljutott az amerikai mozikba, The Road Warrior néven forgalmazták, mivel féltek, hogy a Mad Max 2 címben szereplő szám elriasztana egy csomó potenciális nézőt, akik az első részt nyilván nem látták. De Mel Gibson még ennek a filmnek az idején is olyannyira névtelen volt Amerikában, hogy a plakátok és előzetesek nem rá, hanem inkább az autós üldözésekre és a robbanásokra koncentráltak. Ez persze megváltozott a film óriási sikere után: Mel Gibsonnak ez lett a belépője Hollywoodba.

Mad Max 3

A harmadik rész (Az igazság csarnokán innen és túl) ezek után nem meglepő módon még több pénzből, immár nemzetközi sztárt (Tina Turner) is bevetve készült 1985-ben, és noha sikeresnek bizonyult anyagilag, a sorozat (eddigi) végét jelentette. Közrejátszott ebben az is, hogy a film előkészítése során egy helikopter balesetben elhunyt a film egyik producere és George Miller jó barátja, Byron Kennedy (neki ajánlották később a filmet), a rendező pedig ettől annyira elvesztette a lelkesedését az egész iránt, hogy társrendezőt (George Ogilvie) fogadtak mellé, és Miller csak az akciójelenetekkel foglalkozott.

A Mad Max-széria hatása a popkultúrára és a filmtörténetre több mint jelentős: alapjaiban változtatta meg a posztapokaliptikus mozikról való gondolkodásmódot, divatot teremtett, hivatkozási pont lett. Nélküle egészen biztosan másképp néztek volna ki (vagy talán meg sem születtek volna) olyan filmek, mint Az út, az Éli könyve, a Waterworld, vagy az Országúti bosszú. De innen jön a beszólás a Tiszta románcban, vagy a zedes duma a Ponyvaregényben is.

Mad Max 4

A jövőben járunk, a civilizáció összeomlása utáni világban, ahol az erkölcs és emberség már szinte semmit sem jelent, és mindenkinek naponta meg kell küzdenie a túlélésért a forró sivatagban – a benzin és egy gyors járgány pedig a legnagyobb érték. Egy magányos férfi járja a poros utakat, előbb üt, és aztán kérdez, sőt igazából nem is kérdez, annyira ritkán szólal meg. A szívét súlyos tragédiák emléke nyomja, nem számít már neki senki és semmi – gondolja ő, de aztán amikor a teljesen elállatiasodott gonosz hordák és a káoszba rendet és reményt hozni akaró kis szabadcsapatok küzdelmébe keveredik, döntenie kell.

A Mad Max: Fury Road a hírek szerint leginkább a második részre fog hajazni, de George Miller saját bevallása szerint nem remake-ről van szó. Sokáig eszébe sem jutott, hogy újra visszatérjen a Mad Max világához: úgy érezte, amit lehetett, elmondott a korábbi három filmben, amelyek mindegyikét íróként és rendezőként is jegyezte, és amelyeknek a karrierje felfutását köszönhette. Évekkel később viszont repülőn utazott éppen, és útközben beugrott neki a film szinte teljes alapsztorija. Gyorsan leírta, és elkezdte elindítani a megvalósítás felé. Nem ment könnyen: Mel Gibson akkoriban (az ezredforduló környékén) nagyon elfoglalt volt, a film eredeti helyszínei teljesen megváltoztak Ausztráliában az eltelt évek alatt, és befektetőket is nehezen tudtak találni. Végül mégis összeállt a dolog 2001 táján: kész volt a forgatókönyv, zajlott az előkészítés, már csak pár hónap volt hátra a forgatásig, aminek a Namib-sivatag adott volna otthont. Ám a 2001. szeptember 11-i események után az amerikai dollár lejtmenetnek indult, ami a külföldi forgatás miatt a film költségvetése 30 %-ának elvesztését jelentette hirtelen. Ennyiből pedig nem tudtak volna már megoldani egy csomó mindent, például a megfelelő járműpark sem állt még a rendelkezésükre, ami egy Mad Max film esetében elég kardinális kérdés. A produkció tehát bedőlt, és majd 15 évvel később valósult meg – szinte ugyanazzal a forgatókönyvvel, de már más szereplőkkel.

A Mad Max: Fury Road nem remake, hanem reboot, a története nem folytatása vagy előzménye egyik korábbi résznek sem – egyszerűen újraindítja a legendát egy új sztorival, ugyanabban a világban és ugyanazzal a főhőssel, akit más színész játszik, nevezetesen Tom Hardy. Még a végleges szereposztás megjelenése óta is tartják magukat azok a pletykák, miszerint legalább egy cameo erejéig fel fog bukkanni a filmben Mel Gibson, ezt azonban maga George Miller cáfolta meg.

Tom Hardy mellett a film másik nagy sztárja a leborotvált hajú Charlize Theron.

George Miller élete legnehezebb feladatának nevezte a Mad Max: Fury Roadot. Ez nagyrészt abból fakadt, hogy a régi módszerekkel próbált meg leforgatni egy, a régieknél sokkal nagyobb szabású és látványosabb filmet – egyrészt tisztelgésül, másrészt pedig azért, mert ő ehhez ért. Így a filmben látható képek 80%-a valódi tartalmat mutat, a lehető legkevesebb a CGI, mindent megpróbáltak igazi kocsikkal, igazi robbanásokkal, díszletekkel, kaszkadőrökkel, maszkokkal és protézisekkel megoldani. Ez pedig hatalmas méretű infrastruktúra mozgatását jelentette több ország és számos helyszín között, így igazi logisztikai bravúr, hogy el tudott készülni a film – végül összesen 100 millió dollárból.

Pár nap még és saját véleményt formálhatunk. Várom. Nagyon.