Az eper a gyümölcsök királynője. Számomra legalábbis. Szép, illatos és mennyei a zamata.

Szeretem a tematikus dolgokat. És imádom az epret. Ennek egyenes következménye volt a tematikus eperrel főzős hétvégénk. Minden eperrel készült. Vettünk a piacon 5 kilót és beletettük mindenbe.

Szombaton epres rántottával indítottunk, 

majd ebédre vörösboros eperleves,

epres-diós túrógombóc készült, 

utána pedig epres daiquirit mixeltünk. 

Vasárnap reggelire eperomlettet ettünk, 

az ebéd epres hús volt epersalátával,

 a desszert angol eperhab, 

koktélnak pedig queen of strawberriest kevertünk.

Érdekes módon nem lett tőle herótunk, mint például a medvehagyma hétvégén (neeem, ott sem koktélba, sem desszertbe nem került bele).

Más alkalommal készült belőle eperkrémleves,

vagy mártás kacsamellhez,

eper sorbet és vörösboros eperfagyi.

De használtam epres alagúthoz,

illetve díszítettem vele csokoládés Pavlova tortát.

Ennél a pontnál horgonyozzunk is le. Korábbi főzésből lefagyasztottam 5, fel nem használt tojásfehérjét és itt az eperszezon. Na mi következik ebből? Természetesen Pavlova, eperrel koronázva. De mielőtt rátérnék a konkrét receptre, járjuk körül ezt a témát.

Anna Matvejevna Pavlova 1881. január 31-én született Szentpéterváron. Származását homály lengi körül, csak annyi bizonyos, hogy mosónő édesanyja egy katonatiszthez ment feleségül, lánya vér szerinti apja azonban valószínűleg egy gazdag zsidó üzletember volt. Anna időnek előtte jött a világra, s csak azért maradt életben, mert nagyanyja hónapokig meleg pólyában tartotta és cumisüvegből etette.

Nyolcévesen látott először balettelőadást, s az élménytől lenyűgözve kijelentette: egy nap ő fogja a főszerepet táncolni. A beteges, vérszegény és görbe hatú kislányt azonban először fel sem vették a balettintézetbe, ahol kezdeti technikai hiányosságait magával ragadó előadásmódja feledtette. Tizennyolc évesen táncolt először a Mariinszkij Színházban, s 1905-ben már prímabalerinaként ünnepelték.

1907-ben lett Moszkvában a Mihail Fokin táncos-koreográfus vezette kis társulat tagja, amely két évvel később Orosz Balett néven meghódította Párizst. A hattyú halála Fokin koreográfiájával, Pavlova előadásában minden idők legnépszerűbb táncszólója lett. Pavlova 1910-ben tanítványaiból alapított önálló társulatot, s ugyanabban az évben debütált a New York-i Metropolitan Opera színpadán, majd 1911-ben Londont hódította meg. 1913-ban végleg a brit fővárosban telepedett le, kertjében természetesen egy tavacska is volt, amelyben kedvenc szerepére utalva hattyúk úszkáltak.

Magánéletéről keveset tudni. Otthonát francia menedzserével osztotta meg, aki Pavlova hatvanfős társulatának fellépéseit is szervezte. Az soha nem derült ki, hogy Victor D'André a férje volt-e a táncosnőnek vagy örök vőlegénye maradt, mint ahogy azt sem, hogy gyarapította vagy éppenséggel megcsapolta pártfogoltja vagyonát. A balerina 1920-ban azzal került az újságok címlapjára, hogy Párizsban otthont alapított orosz menekültek árvái számára. A bolsevik rendszerrel viszonya fagyos volt, mert Moszkvában "az arisztokraták kedvencének" minősítették.

Pavlova pályafutása során az egész világot elkápráztatta. Táncolt II. Miklós orosz cár, Ferenc József, II. Vilmos német császár, VII. Eduárd brit király előtt, fellépett Dél-Amerikában, a Távol-Keleten, Indiában, Egyiptomban, 1927-ben Budapesten is. Ahogy írták róla, nem is a testével, hanem a lelkével táncolt, költőiség és kecsesség, törékenység és teljes érzelmi átélés jellemezte. Egyetlen koreográfiáját 1918-ban készítette Őszi levelek címen. Pavlova mindvégig megmaradt a klasszikus balett hagyományai mellett, hatása a mai napig érezhető.

1924-ben A halhatatlan hattyú címmel film is készült róla Hollywoodban, Hollandiában tulipánt, Ausztráliában desszertet neveztek el róla (bár ezt a dicsőséget az új-zélandiak is magukénak követelik).

1931 januárjában egy franciaországi turné közben vonata egy baleset miatt órákig rostokolt a vágányokon. A fűtetlen vagonban a balerina megfázott, s mire Hágába ért, tüdőgyulladást kapott. 1931. január 23-án, néhány nappal ötvenedik születésnapja előtt halt meg, klasszikus szerepétől búcsúzva halálos ágyán is hattyújelmezét kérte. A következő alkalommal, amikor ezt a szerepet kellett volna alakítania, a függöny felment, a színpad azonban üres maradt.

Hamvait a londoni Golders Green Krematóriumban őrzik, többek között Sigmund Freud és Alexander Korda urnái mellett.

A Pavlova torta

Anna Pavlova 1926-ban Ausztráliában és Új-Zélandon turnézott, majd 1929-ben újra ellátogatott Ausztráliába. Az év kulturális eseménye volt ez abban az időben. Ausztrália és Új-Zéland egyaránt a Pavlova-torta szülőföldjének tartja magát, nemzeti desszert, az „aussie” szlengben „Pav” a neve. Nem tudni, hogy végül ki is találta fel a Pavlovát, de röviddel Anna Pavlova 1926-os turnéja után bukkant fel.

A hagyományos Pavlova, ahogy ma az ausztrálok ismerik, nagy, kerek édesség, amelynek az összetevői felvert tojásfehérje, cukor, ecet, kukoricaliszt, tejszínhab, gyümölcs.                                                                 

A Pavlova a világ egyik legegyszerűbb süteménye. Nem kell gyúrni, dagasztani, csak nagyjából egy jó habverő, néhány tojásfehérje és cukor kell hozzá. Édessége miatt savanykás gyümölcsökkel harmonizál igazán. Új-Zélandon természetesen kivivel eszik.

A Pavlova az egész angolszász világban elterjedt, és a karácsonyi édességek között is gyakran megjelenik mandarinnal, gránátalmával, fahéjjal ízesítve. Európában és az USA-ban viszont általában nyáron kerül elő, mivel legjobb kísérői a friss, bogyós gyümölcsök.

A Pavlova nem habcsók (meringue), a hófehér burok, ha jól csináltuk, kívül roppan, belül könnyű és lágy, mégis szilárd. A habból egy kosárforma burkot sütünk, ebbe kerül a tejszínhab és a gyümölcs.

Nemcsak a felesleges tojásfehérjék egyik legjobb eltüntetési módja, hanem a nyár egyik joker édessége is: nincs olyan bogyós gyümölcs, amivel ne lenne jó. Nagyjából tíz perc a munka vele, egy enyhén meleg sütő a legnagyobb kánikulában is kibírható, cserébe magas wow-faktorú édességet kapunk.

Töltetlenül, alufóliába csomagolva több napig eláll, de megtöltve, hűtve, ha a tejszínbe habfixet rakunk, egy éjszaka alatt sem ázik el a tészta, az ízek viszont csodálatosan összeérnek - így ennyivel akár előre is készülhetünk egy vendégségre.

Én most a Mautner féle változatot készítettem el. Íme az eredmény.

Ez a desszert egy csoda. Íz- és textúraorgia. És tényleg nagyon egyszerű elkészíteni. A korábban kipróbált – tejszínhabos - verzióval szemben mindenképpen ezt a gazdag, selymes, mascarponés krémet ajánlom.

Imádtuk! Gyanítom, nem ez volt életem utolsó Pavlovája.

2015.05.24. 19:01, Marian

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés