Nagyon szeretem, ha gyerekek inspirálnak. 

Korábbi életem egyik gyerekszereplője ismertetett meg SpongyaBobbal, amely tudást a most 6 éves unokaöcsémnél kiválóan tudtam kamatoztatni. Azáltal, hogy köptem-vágtam Spongyi hátterét és kapcsolatrendszerét, titkos cinkosság alakult ki közöttünk. Elismerően nézett rám, hogy lám-lám, rokonlélek, akivel átfed az érdeklődési körünk, hát nem véletlen származunk egy alomból. Annyi ízlésbeli eltérés mutatkozik csupán, hogy az ő kedvence a címszereplő, az enyém pedig Csigusz. De ennyi különbözést simán elbír a kapcsolatunk. Így, ha Kockanadrág feltűnik bármely csatornán, egy "Riaaa, kedvenceeed!" rikkantással magához szólít és összebújva, megbonthatatlan harmóniában és egységben kacarászunk Bikinifenék lakóinak kalandjain.

Nicolast a nővére hozta be nemrég az életembe. Nem ismered a kis Nicolast? A te műveltségeddel?- kérdezte elképedve. És sürgősen elkezdett felzárkóztatni, hogy általános műveletlenségem eme fehér foltját haladéktalanul eltüntessük.

És akkor én most tovább is adom a megszerzett tudást, még mielőtt mást is leszól az unokahúga, akinek kulturális fejlődését ő irányította és felügyelte, de idővel, bizonyos területeken már túllépett mesterén.

1956-1959 között a belga The Mosquitóban jelentek meg azok a novellák, amelyeket a neves francia ifjúsági regényíró, René Goscinny szerzett, és amit 1960-ban kötetbe gyűjtve jelentettek meg A kis Nicolas címmel Jean-Jacques Sempé, francia képregényes híressé vált illusztrációival. (Ha valakinek ismerős Goscinny neve, az nem véletlen, hozzá köthetők mind Asterix, mind Lucky Luke kalandjai is). Az első könyvet 13 másik követte. A Nicolas történetekben megalkottak egy olyan kölyöknyelvet, amely kultikussá tette a novellafolyamot.

Nicolas, a párizsi kisiskolás diák, a mai napig is a francia gyerekirodalom egyik kedvenc karaktere. Nyílt és természetes, de csínyekre és huncutságra mindig kész kisfiú. A történetsorozat elbeszélője és hőse ő, aki számtalan vicces helyzetbe keveredik a haverjaival.

Magyarul három részben jelentek meg kalandjai: A kis Nicolas című vaskos kötet 5 kisregényt foglal magába (A kis Nicolas, Nicolas az iskolában, Nicolas nyaral, Nicolas meg a haverok, Nicolas-nak gondjai vannak).  Ezt követték A kis Nicolas kiadatlan kalandjai, további két kötetben.

Nagyon jópofa a szerkezete. 10 oldal körüli kis egységekből áll, amik önállóan is megállják a helyüket, csak laza összefüggés van köztük, bennük csak a szereplők és a stílus közös. A vicces szöveg mellett rengeteg bájos, cuki rajzot tartalmaznak. Nagyon jellegzetesek a figurák, messziről felismerhetők.

Film nem készült belőle egészen 2009-ig, mert az író lánya csak ekkor adta be a derekát két fiatal producernek, akik a különálló történeteket egésszé fűzték össze, így született meg az első egészestés fim a kis Nicolas kalandjaiból.

Összesen két film készült. Először a 2014-es A kis Nicolas nyaral című jutott el hozzánk, majd idén márciusban mutatták be a 2009-ben készült Nicolas az iskolábant (ezt ki érti?).

Mindkettő igazi régi vágású, ízig-vérig francia alkotás. Nincsenek benne földönkívüliek, se szuperhősök, se CGI, csak vicces gyerektörténetek és ismeretlen, szokatlan személynevek és rengeteg humor. Ezek forrása a gyerekek fordított világlátása és rosszalkodásaik, amik sosem annak indulnak, de valahogy mindig rosszul sül el valami. Meg a felnőttek életéből vett olyan epizódok, amelyek kimeríthetetlen gegtárak, mint például az anyós-vej, főnök-beosztott és bizony-bizony a férj-feleség felállás.

Mindkét film nagyon kellemes látványt nyújt. Egyrészt a helyszínek (Páris, illetve a francia riviéra), a 60-as évekbeli enteriőrök és autók, a női divat, illetve az iskolások cuki egyenruhái, mindez a híres francia stílusérzékkel tálalva.

A könyvek színvonalát persze nem érik el, de a hangulatukat jól elkapják.

Hát én megismerkedtem Nicolas-val. De bevallom, ez még folyamatban van. Minden este, munkából hazaérve, elolvasok 2-3 kis sztorit levezetésnek, lepörgésnek. Kiváló kikapcsolódás. Köszönöm az inspirációt, Dórikám.