Úgy gondolom, hogy 10-12 órán keresztül filmeket nézni, szintén komoly fizikai és szellemi teljesítmény. Továbbá remek alkalom arra, hogy olyan alkotásokat, amelyeket megnéznénk ugyan, de sajnálunk rá teljes árú jegyet, illetve egy külön estét áldozni, továbbá olyanokat, amelyek megnézésével kapcsolatban bizonytalanok vagyunk, így tömbösítve, töredék áron lezavarjunk.

Akadt a kínálatban blockbuster, európai rétegfilm és premier is. A választásainkkal meg vagyok elégedve, mert több okozott kellemes meglepetést, mint amennyi csalódást.

Egybehangzó mélypont a Mission Impossible 25, azaz Mission Impossible Feláldozhatók volt. Nagyon rossz, nagyon. Bár nem is, mert útifilmnek gyönyörű lehetne, szép tájak, remek képi megoldások, csak ki kéne vágni belőle a szereplőket, elsősorban is Tom Cruiset. Akinek az izmai a helyén vannak, arcán azért már látszik a petyhüdtség a sok botox ellenére is, a haja viszont dúsabb, mint bármikor életében. De mégsem hiteles. Pedig rengeteget melózik. Víz alatt fejbe kólintják, nála 2 fejjel magasabb szekrény fickót lealáz, Valentino Rossit megszégyenítő elszántsággal és technikával motorozik, mégsem működik a dolog. Sokszor hördült fel a közönség, de nem a wowtól, hanem az "ennyire már ne nézzenek madárnak” módon. A csapat is rettenetes: Renner gondterhelt arccal rinyál és akadékoskodik, Simon Pegg pedig állandóan hisztizik és veri magát úgy, mint a Star Trekben, éppen úgy. Idegeik felmondták már a szolgálatot, belefáradtak már a küldetésesdibe, menne már nyugdíjba mindegyik. Ők se élvezik, mi sem, miért kell ezt erőltetni?

Sok a kifejezetten kínos rész, hogy csak a véroxigénszint mérő kesztyűt, a Tom Cruiset elsodró, ám a két mágneskártyát meg sem mozdító örvényt, legfőképp meg a defibrillátort említsem. Ez a film egy paródia. Önirónia nélkül. Nem ennek szánták, de ennek sikerült.

Próbálják becsempészni a magas kultúrát is Turandottal, de erről is csak az jutott eszembe, hogy na, sikerült megspórolni a fele filmzenét Puccininak köszönhetően.

Ráadásul sajnos a Bond lány is diszkontált, középszerű, nem csinos.

A másik véglet, A hangya. Nagyon jól sikerült. Vicces, önironikus, Marvel áthallásos. Végre valami nagyon pici és nem balzi nagy. Paul Rudd jópofa és helyes, de nem túlsekszifikált családapa. Kezdetben rosszra használja képességeit (pontosabban jóra, de rosszul), aztán Hangyaként magára talál. Legfőbb motivációja a szeretett nő csodálatának, megbecsülésének elnyerése, még ha csak 5 éves is az illető. És ez nagy hajtóerő, sok férfi ragadtatta már magát marhaságokra hasonló indíttatásból, hogy csak Mrs. Doubtfiret említsem.

Jól néz ki Michael Douglas is (nem érzed, mint Cruisenál, hogy ez művi) és nagyon helyes Evangeline Lilly is, aki itt még Taurielnél is jobban verekszik. Jól működik a hármasuk nagyon. Ez a film látványos, ötletes, mókás, szórakoztató.

Kellemes csalódás volt még A bazi nagy francia lagzik, aminél talán a címválasztás nem túl szerencsés. Kényes témára (előitélet-tolerancia-fajgyűlölet) épít vígjátékot-sikeresen.

Aztán volt még Jurassic World, ami jobb volt, mint vártam, bár a végére már sok volt, felzaklatott a dínó vicsorgás-acsarkodás-rohangálás-törés-zúzás.

Nyomasztó hangulatú, korrajzos rétegfilm a spanyol Mocsárvidék.

A Ted 2 is jobb volt a vártnál, nem gondoltam, hogy van még ebből mit kihozni (több részt azért már ne gyártsanak). Jól illik a nemnormális csapatba Amanda Seyfried, viccesek a gollami pillantására épülő poénok. Jót tesznek a filmnek a hírességek cameoi is (legviccesebb Liam Neeson). Persze nem üt akkorát, mint az első rész, de sokat lehet röhögni a megszokott Seth MacFarlane stíluson (az orált és a fű füstöt itt-ott túltolják azért).

Embert próbáló volt, de megcsináltuk! Ezzel nyári restanciák letudva, kezdődhet az őszi moziszezon.