A világ egyik leggyakrabban idézett és mémesített poszterének eredete egészen a második világháborúig nyúlik vissza.

Egy hármas plakátsorozattal indult a történet, amit a brit kormány alkotott meg 1939-ben és a második világháborúban használták a lakosság megnyugtatására. Céljuk az volt, hogy lelkesítsék a lakosságot és erőt adjanak az embereknek. A kék és a zöld színű plakátokat buszmegállókban helyezték el, sőt szórólapként is osztogatták.

A legnagyobb sikernek a kék plakát örvendett, mert ez volt az első, amit kiadtak a három közül, ennek volt a legnagyobb formátuma, sőt az sem mellékes ok, hogy ez volt az első poszter, amit a Tájékoztatási Minisztérium kiadott. A sajtó, félve a cenzúrától, visszalépett, nagyon sok anyagot nem jelentetett meg a printekkel kapcsolatosan, viszont archívumba helyezte ezeket.

A piros plakát viszont, misztikus módon eltűnt. Eredetileg arra az esetre tartogatták, ha Németország lerohanná Nagy-Britanniát, viszont erre sosem került sor.

A plakátok designja egyszerű és egységes volt. A tervezőknek az volt a céljuk, hogy a betűk egyediek és könnyen felismerhetőek legyenek. Az eredeti betűtípus neve nem ismert, viszont mémmé válása után elkészült a Keep Calm and Carry On betűtípus.

A design-nak ugyanakkor azt is tükröznie kellett, hogy ez a Tájékoztatási Minisztérium kiadása, ezt a koronával (VI. Györgyé) érték el. A szlogeneket köztisztviselők találták ki. Ezek az egyedi plakátok az állampolgári kötelezettséget kívánták megjeleníteni, ezért egyszerűeknek, érthetőeknek kellett lenniük, hogy minden hétköznapi ember megértse üzenetüket.

A háború után a nyomtatványok feledésbe merültek úgy hatvan évig, egészen a 2000-es évek elejéig, amikor az észak-angliai Alnwickben egy antikváriumot vezető házaspár egy régi poros könyvben rátalált egy Keep Calm and Carry On poszterre. Stuart és Mary Manleynek, a Barter Books tulajdonosainak annyira megtetszett a kép, hogy bekereteztették és kitették az üzlet falára.

Egy évvel később a vásárlók követelésére a házaspár elkezdte árulni a poszter másolatait (a művészi alkotások szerzői jogai 50 évig érvényesek Nagy-Britannia területén, ezért a kép most közbirtok lett). Évekig úgy lehetett tudni, hogy a brit levéltáron kívül csak két eredeti példány maradt meg, mígnem 2012-ben felbukkant még 15 db eredeti poszter.  

Ezek után a poszter gyorsan terjedt, a brit kórházi nővérek nem hivatalos mottójává vált és a nővérszobák falain díszelgett. Közben a világ is felfigyelt rá és manapság már ruhákon, bögréken látható rengeteg fajta átértelmezése és parodisztikus átírása. Később egy motivációs idézeteket tartalmazó könyvet is kiadtak, aminek a plakát állt a fedőlapján. Végül az online világba is betört a piros koronás plakát, a popkultúra részévé vált.

A frappáns szöveg a mai napig aktuális, hol így, hol úgy.