A mindenség elmélete premier előtti vetítésén többször fogtuk Tündével a fejünket, amikor lekrokettezték a tradicionális angol labdás játékot. Aztán a Faust kapcsán újra előkerült a téma, ott már bővült a vitázók köre és végül teljes káosz alakult ki a fejünkben a sült krumpli-krokett-krikett szentháromság tekintetében. Eljutottunk arra a pontra, ahol már muszáj volt a dolog mélyére ásni és most ünnepélyesen kihirdetem a kutatás eredményét: TÉVEDTÜNK. Mert bizony, a krokettet nem csak eszik, ütik is.

A krokett (croquet) elsősorban az angolajkú országokban és Franciaországban elterjedt labdajáték, amelyben a játékosok arra törekszenek, hogy adott rendben elhelyezett 6-10 darab, 20-30 centiméteres kapun minél kevesebb ütéssel juttassanak át egy fakalapács segítségével egy fagolyót. A sportág egyetlen alkalommal, az 1900. évi párizsi nyári olimpián versenyszám volt (a szabályok itt tanulmányozhatók).

Manet is megfestette.

Árulnak házi használatra kitalált verziókat is, nemrég épp a Tchibonál láttam.

Végül foglalkozzunk a krikettel is. Ezt a sportot semmilyen étellel nem kevertük, csak szeretném, ha egyértelműen elkülönülne a másiktól, továbbá, ha Angliához a sporton keresztül közelítünk, a krikett említése kikerülhetetlen.

A krikett egy csapatjáték, amely töretlen népszerűségnek örvend szülőföldjén Angliában, valamint a Brit Nemzetközösség olyan tagállamaiban mint India, Pakisztán, Ausztrália és Új-Zéland. Összetett szabályairól és a fair-play kiemelt szerepéről híres.

A futball után a második legnézettebb sport a világon, a világbajnokság pedig a földkerekség harmadik legnézettebb sporteseménye. Angliában van rádióadó, amely semmi mást nem közvetít, csak krikettet. A krikett rendelkezik a legnagyobb sporttal foglalkozó honlappal a világon: www.cricinfo.com.

Kettő, egyenként 11 fős csapat játssza. A pálya (pitch) végein egy-egy 71 centi magas és 23 centi széles kapu (wicket) van felállítva. A kapuk tetején egy-egy kisebb fadarab (bails) van keresztbefektetve. A kapu közelében álló, és mángorlófa formájú ütővel (bat) felszerelkezett játékos (batsman) megpróbálja elütni a tőle 22 méterre álló dobójátékos (bowler) kapu felé hajított labdáját (ball). 

A dobójátékos célja, hogy 22 méterről a kapu tetején található fadarabot eltalálja. 

Az ütőjátékosnak pedig az a feladata, hogy a kapu felé hajított labdát minél messzebbre elüsse, majd futásnak eredjen és még azelőtt elérjen a szemközti kapuba, hogy a dobójátékos és társai elkapják az elütött labdát.

Fentiek csak a játék fő alapszabályai. Ezen kívül még külön szabályok vonatkoznak a krikettjátékosok illő öltözékére, a helyes mozgásformákra, valamint a kivételekre. A teljes szabálykönyv terjedelmesebb, mint a Biblia.

A krikettjáték korántsem vérre menő küzdelem. Egy-egy meccs leginkább egy nagyszabású piknikhez hasonlít. A mérkőzés közben a közönség nagy része általában kedélyes beszélgetéssel, sétával, teázással múlatja az időt. Sőt a játékosok egy része is szellemesen társalog, sétálgat meccs közben, az épp nem pályán tartózkodó játékosoknak marad a társaság, az almabor és a tea élvezete.

Ha már a tea szóba került, meg kell említeni a krikett egyik fő alapszabályát, nevezetesen azt, hogy egy krikettmérkőzés előtt a résztvevő csapatoknak pontosan meg kell állapodniuk a délutáni tea, valamint az ebéd időpontjáról. Enélkül a mérkőzést nem lehet megkezdeni.

Miután a krikett megértésébe elég komoly energiát fektettem, nem szeretném, ha elszállna a szélben ez a tapasztalás. Nem volt könnyű ugyanis. Kicsit hasonló, mint a KRESZ tanulásakor egy közlekedési szituáció kimerevített pillanata. Leírják, hogy mit csinálnak a játékosok, mire hogy reagálnak. De ugye ezek a dolgok nem egymás után, hanem párhuzamosan zajlanak, miközben az ember csak kapkodja a fejét, hogy akkor mostmivan? Ráadásul hiába néztem bele több közvetítésbe is, a labda elütése után nyilvánvalóan nem a pitchet mutatják, hanem a röptét és a mezőnyjátékosokat, hogy ezzel mit kezdenek. Ezért fel kellett kutatnom a speciális szituációkat bemutató kisfilmeket is. Végül nagyjából összeállt a kép. Remélem, ezzel nem járok úgy, mint középiskolás mateknál, ahol a szögfüggvényeknél elvesztettem a fonalat és nem is tettem erőfeszítéseket a felvételére évekig.

De amikor a deriváláshoz és integráláshoz értünk, úgy éreztem, fény gyúlt az agyamban, ez lesz az én terepem. Aztán az egyik házi ellenőrzésekor kiderült, hogy valamit nagyon benéztem.

Másrészt ki tudja, mit hoz a holnap? Hátha valamelyik jövendőbelim él-hal a krikettért? Vagy én vetem bele magam? A Magyar Krikett Szövetség ugyanis  indít amatőr tanfolyamokat. Lehet, egyszer kedvet kapok. 

Akkor nézzük részletesebben:

Története

A Brit-szigeteken az 1200-as évektől kezdtek kialakulni kislabdás játékok, és ezek között volt a krikett is.

Az ütők eleinte botok vagy bunkók voltak, aztán a 18. században kezdtek átalakulni kiegyenesített hokiütővé. A jelenlegi ütőt 1853 óta használják. A labda régen kő volt, de mivel ez veszélyes, ma már parafagolyót használnak, ami két félből fűzött bőrrel van bevonva.

A krikett a középkorban a pásztorgyerekek szórakozásaként vált ismertté, a történészek szerint már a normann hódítás előtt is játszották a dél-angliai (Kent, Surrey, Sussex megyékben) mezőkön. A gyerekek játékából előbb a vidéki lakosság, majd az angol urak játéka lett. Az angol katonák, tengerészek és tisztviselők pedig magukkal vitték a krikett szeretetét a nemzetközösség összes szegletébe.

A „cricket” kifejezés eredetére több elmélet van:

1. A walesi bárdok-ból ismerős Edward király fiáról, Edward hercegről feljegyezték, hogy egy „creag” nevű játék volt a kedvence.

2. A flamand „kricke” szó, ami pálcát jelent.

3. Az óangol „crycc” szó, ami botot jelent.

1857-ben Roger Fenton készítette a krikettről a legkorábbi ismert fotót, a Királyi Tüzérség játszmáján Hunsdonburyben.

A pálya

A krikettet ovális alakú, füves pályán játsszák. A pálya mérete nemzetközi mérkőzéseken is változó, átmérője 100-150 méter között lehet. A pálya közepén található a dobósáv, az ún. pitch, amely 20,12 méter (22 yard) hosszú, 3,05 méter (10 láb) széles. A pitch egy kiszárított, nagyon rövidre lenyírt zöldes-barna füves terület, ahol a játék lényege, azaz a dobás és az ütés zajlik. A pitch furcsa talajviszonyainak magyarázata, hogy a fűnél keményebb talajon könnyebben és megbízhatóbban pattan a labda. 

A kapu

A kaput (wicket) a dobósáv (pitch) végén leszúrt 3 karó (stumps), és a karókra helyezett pálcikák (bails) alkotják. A kapu szélessége 23 cm, magassága 71 cm, a pálcikák hossza kb. 10 cm.

A labda

A labda bőrbevonatú parafa, súlya 155-165 g, kerülete 22-23 cm, piros vagy fehér színű.

Az ütő

A játékhoz két ütő (bat) kell, amelyek maximum 96 cm hosszúak és 12 cm szélesek, egyharmadukat a nyelük teszi ki.

Szereplők, játékosok, szerepük

A dobócsapat mindegyik tagja fent van a pályán. A legfontosabb játékos a dobó, illetve a dobók, hiszen egy bowler csak hatot dobhat, utána (nem végleges) csere következik, azaz váltogatják egymást, míg a maradék 10 játékos szétszóródik a pályán, pásztázza a labda lehetséges útvonalát, hogy aztán utána vessék magukat.

A dobócsapat másik kulcsszereplője az ún. wicketkeeper, azaz a kapus, akin kesztyű van, és a pálcikákból felépített kapu mögött helyezkedik el. Az ő célja, hogy kiejtse az ütőjátékosokat, tehát pontot nem tud szerezni.

Az ütőjátékos (batsman) a dobóval ellentétes kapu előtt áll és minél messzebbre kell elütnie a labdát a kapuja védelmében.

A pályán két bíró tartózkodik (umpire) a kapuk közelében.

A felszerelés

A védőfelszerelések a nagy dobósebesség miatt kellenek, a krikettlabda nagyon súlyos sérüléseket okozhat.

A lábvédőt az ütőjátékosok és a kapusok viselik. Könnyűnek és kényelmesnek kell lennie, mert a futáshoz nem veszik le.

Sisakot muszáj felvenni az ütéshez és néhány közeli mezőnypozícióhoz, mert életveszélyes lehet, ha valakit fejbe dobnak.

A kesztyű az ütéshez kell. A mezőnyjátékosok közül egyedül a kapusnak (wicketkeeper) van kesztyűje.

Szabályok

A mérkőzések során két 11 fős csapat méri össze az erejét, a csapat legfontosabb tagja a kapitány. A mérkőzéseket pénzfeldobás (ún. toss) előzi meg. A pénzfeldobást megnyerő kapitány eldönti, hogy dobással (bowl), vagy ütéssel (bat) kezdi a mérkőzést. (A legtöbbször ütéssel szoktak kezdeni, de bizonyos körülmények, pl. esős idő miatt előfordul a másik verzió is.) Még a sorsolás előtt a kapitányok kijelölik az ütősorrendet, ettől azonban a mérkőzés folyamán el lehet térni. Kezdéskor az ütősorrendben első 2 helyre nevezett játékos elfoglalja a helyét a dobósáv két végén található kapunál. Az egyik ütőjátékos aktív, a másik passzív. Az aktív ütőjátékos a kapu (wicket) előtt foglal helyet, míg a passzív inkább a kapu mellett (aktív, aki fogadni fogja a dobást, passzív, aki csak futni fog).

Feladatuk, hogy megvédjék a wicketet. A dobócsapat dobói ugyanis meghatározott távolságból próbálják eltalálni a fadarabokat. A labdát a dobójátékosok az egyik kapu mellől, a másikat megcélozva dobják. Az ütőjátékosnak a dobóval ellentétes kapunál kell állnia, a kaputól 1,5 méterre. Egy játékos hatot dobhat (6 dobás=over), ezután újabb játékos jön. Az ütők közül mindig csak az egyik áll a wicket előtt, egészen addig, amíg ki nem esik. A kezében tartott lapos végű ütővel kell megvédenie a wicketet. Csak az ütő játékosok szerezhetnek pontot, a mezőnyjátékosoknak csak az a célja, hogy az ütő játékosokat kiejtsék a játékból.

A dobásokat nyújtott karral kell elvégezni ügyelve arra, hogy az erre kijelölt vonalon nem lép be emberünk. A dobás legtöbbször földet ér, pattan, mielőtt kontaktusba kerül vele az ütő. Nem kötelező a labdának pattannia, de nem pattanhat többször, mint 2. A rossz dobások (pl. túl széles, vagy a dobójátékos belépett) újra kell dobi, nem számítanak bele a 6-ba, valamint egy büntetőponttal gazdagodik az ellenfél (extra).

Az nyer, aki több pontot, vagyis ún. futást (run) szerez, mint a másik csapat. Futásnak azt nevezzük, amikor a két ütőjátékos helyet cserél a dobósáv (pitch) két végén, egészen pontosan ezért van a kapuk előtt 122 centiméterre egy meszelt csík, a vonalon belülre kell beérni valamilyen módon (mindkét ütő játékosnak legalább az ütőjével érintenie kell a szemben lévő ütővonalat). Az ütőjátékosoknak a két csík közti távolságot kell lefutni, az idő alatt, amíg a labda a játékban van, és akkor máris begyűjtöttek egy, esetleg több futást. Egy helycsere egy futást ér (páratlan számú pontnál az aktív ütőjátékos cserél csapattársával. Ez azért van, mert mindkét játékosnak futni kell, oda ahonnan a másik indult, és ugye páratlan számnál mindig a másik marad a dobóval szemben). A futást meg kell előznie egy ütésnek, hiszen el kell távolítani a labdát a pitch közeléből. Ha az ütő szerencsével jár, és a labdát sikerül elütnie, még nem ért el semmit, a pontszerzéshez futnia kell, és nemcsak neki, hanem a társának is. Amint a labda elhagyja az ütőt, a két játékos – a párhuzamos közlekedés szabályait betartva – megindul egymás kapuja felé, ha sikerül helyet cserélniük, mielőtt a védők visszajuttatnák a labdát, máris egy pontot szereztek. Ha az ütés igazán jó helyre megy, természetesen szerezhetnek több pontot is, ameddig szaladgálnak a két kapu között.

Amennyiben földet ér a labda, és áthalad a határvonalon (boundry), egyből 4 futással gazdagodik az ütőcsapat, ha a labda földet érés nélkül túlmegy minden határon, akkor 6 futással lesz több az eredményjelzőn. 

Ha nem üt elég nagyot, akkor nem fut, nincs pont.

A védekezés gyakorlatban úgy néz ki, hogy a mezőnyjátékosok (a dobócsapat tagjai) szétszóródnak a pályán, és a rájuk bízott területen megpróbálják megállítani a labdát.

A mezőnyjátékosok munkája 2 fő cél köré csoportosítható: megakadályozni, hogy a labda messze elguruljon, ezzel kevés futásra kényszerítsék az ütőket; a még a levegőben szálló labda, annak földet érését megelőző elkapásával kiejtsék az ütőt. A dobó tehát próbálja eltalálni a wicketet, az ütőcsapatból egy pedig ezt akadályozza meg az ütővel. A dobócsapat játékosai (mezőnyjátékosok) a pálya különböző pontjain állnak és várják, hogy feléjük jöjjön a labda. Amennyiben ez bekövetkezik, megpróbálják elkapni és visszadobni a wickethez.

Az ütőjátékosok, ha hibáznak, el kell hagyniuk a játékteret és átadják a helyüket a csapattársuknak. Ezt hívják kiesésnek (out/wicket).

A játék során elképzelhető, hogy egy ütőjátékos órákon át üti a labdákat, de kieshet rögtön az első dobásból is. Amíg nem esik ki, az ütőjátékos ott marad, akár az egész félidőben – bár ez ritkán történik meg. Ha kiesett, egy csapattársa veszi át a helyét, amíg 10-en ki nem estek.

Hogyan lehet kiesni?

- A dobó ledönti a kaput (bowled).

- A mezőnyjátékosok földet érés előtt elkapják az elütött labdát (caught).

- Az ütő lába takarja a kaput, és a játékvezető úgy ítéli meg, hogy a labda leverte volna a pálcikákat, ha nem állítja meg az ütő lába a dobást (ez a legendás leg before wicket, LBW-szabály).

- A két ütőjátékos nem tud helyet cserélni, és ledöntik az egyikük kapuját (run out).

- Az ütőjátékos elvét egy ütést, és a kapus leveri a labdával a kapuját (stumped).

- Az ütőjátékos ledönti saját kapuját (hit wicket).

- Az ütőjátékos kétszer üti meg a labdát (hit the ball twice).

- Az ütőjátékos szándékosan zavarja a mezőnyjátékosokat a labda visszajuttatásában (obstructed the field).

- Az ütőjátékos kézzel ér a labdába, hogy védje a kapuját (handled the ball).

- Az ütőjátékos nem jelenik meg három perccel társa kiesése után a kapu előtt.

Akik egyszer kiestek, többet már nem jöhetnek vissza, ezért különösen felelősségteljes és nehéz dolog az ütés.

Egy mérkőzés mindkét csapat számára egy-egy, vagy két-két játékrészből (innings) áll. A játékrészeket 6 jó dobásból álló játszmák (over) alkotják, a rossz dobásokat meg kell ismételni és nem számítanak bele a hatba. Ha megvolt az előírt számú over, vagy kiesett 10 játékos, a csapatok cserélnek. Azaz az eddigi ütőcsapat lesz a dobó és vice versa. A másodiknak ütő csapat „kergeti’” az első eredményét, próbál eggyel több pontot szerezni, mint az elsőnek ütők.

A nemzetközi krikett megmérettetései három formában zajlanak: teszt, ODI és Twenty20.

- A teszt a klasszikus krikett, a játék csúcsa. Csak azok a csapatok játszhatnak tesztet, akiknek a Nemzetközi Krikett Tanács erre engedélyt adott. A teszt krikett négy részből áll, a játszmák számát nem limitálják. A meccs hossza öt nap, de egy nap csak hat óra a tiszta játékidő, három szakaszra osztva.

Az első két játékperiódust az ebédszünet (40 perc) szakítja meg, a második és harmadik szakasz közé pedig 20 perc teaszünetet iktatnak be. Hat óra alatt nagyjából 100 játszmát dobnak le. A legjobb dobó körülbelül 30 overt (180 labda) dob egy nap alatt. A tesztmérkőzés legfurcsább szabálya, hogy az ütőcsapat kapitánya bármikor befejezettnek nyilváníthatja a saját játékrészét, és megkérheti az ellenfelet az ütés megkezdésére.

Az győz, aki több futást szerez a negyedik innings végére (a csapatok kétszer ütnek és összeadják a futások számát), valamint aki kiejtette az ellenfél összes ütőjátékosát. Nincs limitálva a játszmák száma, ezért csak akkor ér véget a játékrész, ha mindenki kiesett.

Ebben a játéktípusban nem rendeznek világbajnokságot, az év folyamán a tesztet játszó válogatottak meglátogatják egymást, és több mérkőzésből álló szériákban mérik össze tudásukat.

- A One Day International (ODI) verzióban ötven játszmában határozták meg egy játékrész (innings) hosszát. Tehát ha nem esik ki tíz ütőjátékos, akkor is véget ér a játékrész az ötvenedik játszma utolsó labdája után, így mindkét csapatnak háromszáz jó dobása van. Az győz, aki ötven játszma alatt több futást szerzett.

- A Twenty20 a legújabb és a legrövidebb verzió. Húsz játszmából (120 dobás) áll, és maximum három óra alatt be kell fejezni. Nézőbarát verzió. A kevés játszma kedvez a nagy ütéseknek, mert kevésbé fájdalmas egy ütőjátékos elvesztése (többet lehet kockáztatni). Éppen ezért a régi vágású krikett rajongók nem kedvelik.

Az ésszerű (és normálisan közvetíthető) hosszúságúra rövidített formában már rendeznek világbajnokságot is 4 évente.

A sportot a világ összes létező éghajlatán játsszák, az ausztrál sivatagi hőmérséklettől a hűvös angol tavaszon át egészen a svájci St. Moritz-tavi jégkrikettig.

Egy krikettjátékos karrierjében a legnagyobb dolog, ha egy tesztcsapat kapitánya lehet. A csapatkapitány a játék legfelelősségteljesebb posztja.

A Nemzetközi Krikett Tanács 10 nemzetet sorolt a legmagasabb szintre: Anglia, Ausztrália, Bangladesh, Dél-Afrika, India, Pakisztán, Sri-Lanka, Új-Zéland, West-Indies (Karib-térség), Zimbabwe.

Rögtön a második vonalban találjuk az alábbi országok csapatait: Skócia, Írország, Hollandia, Kenya, Afganisztán, Kanada,

Magyarországon nagyjából 100–120 fő krikettezik rendszeresen, egyelőre túlsúlyban vannak a külföldiek.

Van férfi és női válogatottunk is, amelyek az elmúlt években számos nemzetközi tornán szerepeltek.

A szezon március végén kezdődik és októberig tart, a köztes időben teremedzések keretében lehet gyakorolni a játék alapjait. A dobás technikáját könnyebb elsajátítani, mint az ütését.

Magyarország első szabványos méretű (160 x 170 méter) krikettpályája Sződligeten épült, nemzetközi mérkőzések lebonyolítására is alkalmas.

És itt van még két filmecske, amik segítik a megértést:

2015.10.01. 17:39, Marian

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés