Ki találta fel a teát? A kb. 5000 éves múlttal rendelkező ital létrejöttével kapcsolatban több történet is kering a világban.

A tea Kína déli tartományaiban, a Kínai-tengertől Tibetig húzódó sávban őshonos. A levelei miatt kezdték a cserjét termeszteni. Belőlük készült az illatos főzet, a tea.

Számtalan olyan anyagot tartalmaz, amely segít megelőzni a különböző betegségek kialakulását. Ráadásul kémiai összetevői regenerálják az immunrendszert, ennek következtében a téli hidegben vagy megfázás esetén nem csoda, ha egy bögre, forró, illatos tea után vágyakozunk. A teában antioxidáns hatású flavonoidok vannak, amelyek képesek elnyelni és hatástalanítani a potenciálisan ártalmas szabadgyököket. Egy csésze tea mintegy 200 mg flavonoidot tartalmaz, ennek nagy része a forrázás első percében beleoldódik a teába.

A tea valamikor az uralkodók itala volt. Mint a legtöbb szokás, a teázás is idővel meghonosodott, s egyre nagyobb szerepet játszott a magánházaknál is. Kialakultak a tea elkészítésének és felszolgálásának szabályai. A teát napközben szokás fogyasztani a benne levő teofillin és koffein élénkítő hatása miatt (részletesebben a tea alkaloidjairól itt).

Régen a teaházak a társas érintkezés színterei voltak, ahol már nem a szertartás dominált. A tea mellett üldögélve kedélyesen társalogtak, filozofálgattak, olykor még sakkoztak is.

A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosság gyanánt itták. A kínai bölcsek szerint, aki a teát issza, annak szellemi képességei tiszták és frissek lesznek. A tea megszabadít a testességtől és elűzi az álmosságot. Miért is terjedt el ilyen gyorsan a tea világszerte? Anno, Kína több tartományában nagyon rossz volt az ivóvíz, ezért forrázva, teával tették élvezhetővé. A szárított leveleket kőmalmokban porrá őrölték, amikor pedig Európába is eljutott a tea, Kínában már nem a porteát használták, hanem a megszárított leveleket forrázták le. Ezt a készítési módot vették át az európaiak.

A gyógynövények főzete veszíthet hatásából, ha cukorral kombináljuk. A kemény víz tönkreteheti a legfinomabb tea ízét, aromáját is. Ügyeljünk rá, hogy a 10 keménységi fokot ne lépjük át. Érdemes ásványvízből vagy forrásvízből elkészíteni melengető italunkat.

A 19. század második felében megjelent a piacon az indiai tea, a „thea assamica”. Nevét az őshonos Assam vidékéről kapta. A felfedezett indiai tea abban különbözött a kínaitól, hogy a levelek nagyobbak voltak, s jóval több koffeint tartalmaztak, valamint bármely szüret alkalmával azonos minőségű tealevelet nyertek. Megjelenése után Angliában is ez lett a közkedveltebb, nem a kínai.

A teacserjét (latin neve camellia sinensis) általában maggal vagy hajtásdudvánnyal szaporítják.

A növény eredetileg erdei aljnövényzet, így életük első éveiben gondosan árnyékban nevelgetik.

Miután a helyükre ültették, a szőlőhöz hasonlóan vízszintesen rögzítik, hogy könnyen lehessen szüretelni. Az ültetvényeket trágyázzák és folyamatosan gyomtalanítják. Az első szüretre csak három év gondoskodás után, a negyedik évben kerülhet sor az új ültetvényeken. Évente 3-4 alkalommal szüretelnek. Az első kora tavasszal, márciusban kezdődik, a második szedés május végén, vagy június elején, a harmadik pedig augusztus elején történik, melyet kézzel, vagy géppel végeznek. A minőségi teák a kézzel szüretelt teákból készülnek, ugyanis így könnyen szétválaszthatók az alsó (gyengébb minőségű), illetve a felső (jobb minőségű) levelek. A kézzel történő szüreteléskor óvják a sérülésektől, a nyomódástól, mivel erjedésnek indulhat és rontja az értékét. Ezért a feldolgozó üzemek is általában közvetlenül az ültetvények közelébe épülnek. A feldolgozás igen bonyolult művelet volt a régi kínaiak korában. Az akkori tizenkét részből álló, kiváló szakértelmet igénylő folyamatot mára négyre csökkentették. Ahány fajta létezik, szinte annyi módszerrel dolgoznak a teamesterek is. Ezért sem egyforma ízűek a különböző ültetvényről és teamester üzeméből származók. (Volt szerencsém meglátogatni Kínában egy teaültetvényt, így saját képekkel tudom illusztrálni ezt a részt.)

Számos fajtája ismert, mint a vörös (Európában feketének hívják), a zöld, az Oolong és a fehér tea, továbbá létezik gyümölcs, virág, gyógytea, stb. A legnépszerűbb fekete teák között található az English Breakfast (reggeli – erős ízéhez jól illik a tej), a Darjeelind ebédhez illő, himalájai virág aromájú teakeverék, az Orange Pekoe (az egyik leggyakrabban használt Ceylon teakeverék) és az Earl Grey (általában fekete tea és bergamotolaj keveréke). A Kínában népszerű Oolong részlegesen erjesztve fekete és zöld tea között áll színében és ízében egyaránt.

A jó tea készítésének előfeltétele a jó minőségű ivóvíz. Készítésük teánként eltérő lehet. A legtöbbet egészen egyszerűen készítik, úgy hogy a vizet kezdődő forrásig melegítik, (a hosszabb forralás ugyanis kedvezőtlenül befolyásolja az ital minőségét) majd a teát ezzel leöntik, sohasem főzik. A teli kannát lefedjük, és 3-5 percig állni, kilúgozódni hagyjuk, azután leszűrjük, és fölszolgáljuk. Ha hosszabb ideig állni hagyjuk, túl sok fanyar ízű csersav oldódik ki a levelekből. Készítésére külön csak erre a célra használt edényt válasszunk, a legjobb, ha porcelánból készül a kanna vagy jénai üvegből, esetleg a zománcozott teáskanna is használható.

A zöld tea, más néven green tea készítésekor az erjesztési fázis elmarad, így születik a különleges aromájú, világos aranyzöld színű tea. A zöld tea a Kelet egyik fő cikke, az USÁ-ban is egyre népszerűbbé válik a zöld teaivás rákmegelőző hatását kimutató tudományos kutatások eredménye miatt.

Vitaminban és ásványi sókban igen gazdag. Csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, fluorid tartalmának köszönhetően védi a fogat a szuvasodástól, valamint az ínyre is jó hatással van.

Koffein tartalma miatt nem ajánlatos a késői órákban fogyasztani. A kávéval ellentétben fokozatosan szívódik fel a bélben, így nyugodtan használhatjuk fáradtságérzetünk csökkentésére.

Zsíroldó hatását francia klinikai vizsgálatok is igazolták.

A rákos megbetegedésekkel foglalkozó tudósok felfigyeltek arra, hogy Kínában, ahol sokan fogyasztják a green tea-t, kevesebben betegszenek meg végbél-, hasnyálmirigy- és vastagbélrák daganatban, illetve a meglévő betegség esetében lelassítja a sejtburjánzást.

Elkészítése: a zöld teában lévő antioxidáns anyagok és vitaminok megőrzése érdekében a teafüvet kb. 70-80°-os meleg vízbe tegyük. Majd kb. 3-5 percig áztassuk és szűrjük le.

Míg Ázsiában már évezredeken keresztül népszerű ital volt a tea, Európa csupán a 16. században fedezte fel. Bár portugál utazók ismerték meg először, a hollandok kezdték el a teát Kínából importálni. A tea hamarosan népszerű itallá vált Hollandiában, majd Nyugat-Európában (bár csakis a gazdagok körében) – az angolok, mint általában, gyanakodva kezelték az új, Európa szerte divatos italt, és csupán a 17. század közepén barátkoztak meg vele.

I. Erzsébet angol királynő (1533-1603) adott először engedélyt a Brit Kelet-indiai Társaságnak kezdetben fűszerek, majd később gyapot, selyem, indigó, salétrom és tea importálására. II. Károly (1630-1685) kizárólagos jogot adott a cégnek a tea behozatalára, és ekkor kezdődött a forró nedű igazi felfelé ívelése az angol arisztokrácia körében.

Az első londoni kávéház (amely 1652-ben nyílt meg) menüjén már szerepelt a tea „kínai ital” névvel, de még mindig nem volt különösen népszerű. 1661-ben II. Károly angol király a portugál hercegnőt, Catherine of Braganza–t, vette el feleségül, aki szenvedélyes teafogyasztó volt. Ő ismertette meg és barátkoztatta meg az angol udvart a teával – és valójában történelmet alapozott, mert azóta a tea, más néven cuppa, az angolok legkedveltebb itala.

Az 1830-as évek végén Anna, bedfordi hercegnő (Viktória királynő szolgálatában állt, úgynevezett lady-in-waiting volt, titkárnő, társalkodónő, egyfajta mindenes a királynő mellett) délutánonként fáradtságra, rosszullétre, „roskatag, bizonytalan érzésre” panaszkodott. Akkoriban az volt a szokás, hogy az arisztokrácia egy nap kétszer, reggel és este 8 óra körül étkezik. A hercegnő problémájára a megoldás egy csésze tea és némi könnyű harapnivaló volt, amit a délután folyamán fogyasztott el egyedül a lakosztályában. Vidéki kastélyában erre később néhány barátnőjét is meghívta. Londonba visszatérve már meghívó kártyákat küldött a barátainak teára és parki sétára. Az esemény kedvelt lett és hamar elterjedt.

A délutáni teázás egy kisebb étkezést jelentett 4 óra körül, hogy csillapítsa az éhséget addig, amíg a vacsorát felszolgálják. Ez eredetileg egy hölgyek által szervezett magán esemény volt.

Viktória királynő ezt formálissá és nagyobbá tette, amit ezentúl tea fogadásnak hívtak. Ezeket 4 és 7 óra között tartották és akár 200 fő is részt vehetett rajtuk a lehetőséggel, hogy ebben az időtartamban akkor érkeznek és távoznak, amikor szeretnének.

A dolgozó, szegényebb családoknak mind az időbeosztásuk, mind az anyagi lehetőségeik mások voltak. Észak-Angliában és Dél-Skóciában, ahol a férfiak nagy része bányákban vagy gyárakban dolgozott, munka után fáradtan értek haza 6 óra körül. Ők egy bögre teát ittak, amihez kenyeret, sajtot, zöldséget és időnként húst is ettek. Ez számukra egy szükséges étkezés volt, amit az angolok egyszerűen csak high tea-nek (magas tea) hívtak. A név valószínűleg onnan jött, hogy míg a délutáni teát fotelokban, karosszékekben, kanapékon egy társalgóban fogyasztották, addig ezt az étkező asztalnál ülve.

Néhány évtizeden belül a délutáni teázás a felső- és középrétegekbe tartozó családok mindennapos étkezésének fontos részévé vált. A második világháború után azonban csökkent a népszerűsége, elsősorban azért, mert egyre több nő állt munkaviszonyba. A hagyományos angol délutáni tea a szállodák, teázók specialitása lett, otthon csupán vendégváró vagy ünnepi alkalmakra készítik.

Angliában több hotel, étterem kuponoldalakon is hirdeti a délutáni teázást és a turisták körében is próbálják népszerűsíteni.

A teázáshoz mindig elegáns környezet, porcelán teáskészlet, ezüstkanalak, cukortartók, finom vonalú, kézműves teáskannák, stílus és elegancia kapcsolódott a viktoriánus koron át egészen napjainkig. A tea mellé emeletes süteménytálon szolgálják fel a különféle aprósüteményeket, pogácsaféléket, apró szendvicseket. Kérhető pezsgő is a délutáni teához, ez esetben eper is kerül a sütemények mellé.

 

Az angol teakultúra világhíres. Az indiaiak és kínaiak után az angolok isszák a legtöbb teát. Egy átlagos angol évente 2,1 kilónyi tealevélből készít magának innivalót. Az sem ritka, hogy valaki napi 6 csészényi teát igyon meg.

A magyar köztudatban elterjedt néhány helytelen információ az angol teázást illetően:

Ötórai tea – az afternoon tea magyar fordítása. Az angol délutáni teázás azonban 3-4 óra között történik, többnyire 4-kor. A félreértés okozója talán az, hogy az alsóbb társadalmi rétegek tea-nek nevezik a vacsorát, amit este 5-6 óra között fogyasztanak.

Tejszínes tea – sok helyen lehet olvasni azt, hogy az angolok a teát tejszínnel is isszák. Ez a cream tea kifejezésnek lehet a félreértése. Az angolok soha nem isszák a teát tejszínnel, csakis tejjel. A cream tea egy délnyugat-angliai specialitás, elsősorban Cornwall és Devonshire tartományokban népszerű. A tea mellé sconet (angol pogácsa, sütőporos édes sütemény) tálalnak, clotted cream-mel és jam-mel. A clotted cream egy különleges, nagyon sűrű tejtermék 55-64 %-os zsírtartalommal. Félúton van a tejszín és a vaj között.

A két megye egyébként folytonos versengésben áll egymással, hogy hogyan is készül a valódi cream tea, és persze mindegyiknek megvan a maga jól bevált receptje: Devonshire-ben a cream tea-t úgy fogyasztják, hogy a scone-t kettévágják, megkenik clotted cream-mel, majd arra raknak valamilyen lekvárt. Cornwall-ban is kettévágják a scone-t, majd ők először lekvárral kenik meg, és csak aztán clotted cream-mel.

Tehát a tea, tej, pogácsa, clotted cream és jam – leggyakrabban eperlekvár – együttes neve a cream tea.

Angol muffin – az angol teázás egyik főszereplője az angol muffin (English muffin). De ez nem egy tipikus muffin, amely alatt manapság az amerikai süteményt értjük (az amerikaiak a muffin szót helytelenül felcserélték a cupcake szóval). Az igazi, eredeti muffin az angol muffint jelentette, amely nem sütemény, hanem egy lapos zsemle, amit elsősorban szendvicsek és angol reggeli készítéshez használnak. Teázás kísérőjeként is fogyasztják, általában pirítósként (félbevágva), majd vajjal, lekvárral megkenve.

A hagyományos angol teázás azonban már nem egy mindennapos szokás – a legtöbb angol manapság egy bögrébe dobott tea filtert forró vízzel leönt, amit 1-2 perc áztatás után kivesz, majd a teát tejjel ízesíti. Ez a modern angol tea, amit a britek reggeltől estig, szinte folyamatosan, isznak. Az igazi angol tea készítése azonban egy ceremónia.

Kellékek

- Vízforraló: a legfontosabb kellék a vízforraló. Ez hagyományosan teáskanna alakú és régen a tűzhelyen forraltak vizet benne (népszerű volt sokáig a fütyülős vízforraló kanna is). Manapság azonban legtöbben modern, elektromos vízforralót használnak, amely Nagy-Britanniában a legnépszerűbb konyhai kisgép.

- Teáskanna: hagyományos délutáni teázáshoz alapszükséglet. A teáskanna ideálisan porcelán vagy egyéb kerámia, de lehet modern üveg, szilikon, vagy hagyományos öntöttvas, kőedény. A fémkanna nem alkalmas, mert nem jó hőtartó.

- Kannamelegítő: angolul tea cozy, amit teababa névre fordítottak le magyarul. Ez valójában egy bélelt sapkaforma, amit a teáskannára borítanak az angolok, hogy a tea meleg maradjon.

- Teáskészlet: egy tipikus angol készlethez tartozik egy teáskanna, tejkiöntő, cukortartó, csészék és csészealjak, kistányérok. Általában minden háztartásban van egy formális (6-8 személyes) és egy egyszerű vagy eklektikus (2-4 személyes) teáskészlet.

- Teafű: annak ellenére, hogy a legtöbb angol nap, mint nap filteres teafüvet használ, szinte mindenki konyhaszekrényében található natúr teafű, sokszor egy egész kollekció. Az angol tea készítéséhez mindig fekete teafüvet használnak (bár sokan isznak Angliában is már zöld, fehér, gyógynövény és gyümölcsteákat – de ezeket soha nem tejjel, és ezek nem is alkalmasak tipikus angol tea készítéséhez).

- Teaszűrő: ha nincs a kannába szűrő beépítve, akkor szükséges egy teaszűrő. A legideálisabb az, ami a csésze vagy bögre peremére illeszthető, így könnyebb a tea kitöltése.

Angol tea készítése

Hozzávalók – 4 csészére

5 tk fekete teafű

4 és fél csésze víz

langyos tej

Elkészítés

1. A vizet felforraljuk a vízforralóban.

2. Fél csésze forró vízzel kiöblítjük a teáskannát, majd a teafüvet egyből a kannába töltjük – ez azért fontos, hogy a forró víz ne hűljön majd le hirtelen, továbbá a teafű pórusai a melegben kitágulnak, és kiengedik az aromájukat.

3. A vízforralót ismételten felforraljuk. Forrásponton lévő, azaz bugyborékoló vizet öntünk a teáskannába a teafűre. A fedőt rátesszük, letakarjuk a teasapkával. 3-5 percig áztatjuk. Közben tejet öntünk egy kis kancsóba.

Tálalás

1. Előkészítjük a teasüteményeket.

2. Az asztalra helyezzük a teáskannát, tejet, csészéket – esetleg cukrot – és kistányérokat.

3. Kevés tejet töltünk a csészékbe, majd teaszűrőn keresztül a forró teával leöntjük.

4. A teáskannát forró vízzel ismételten feltöltjük, melegen tartjuk.

Tippek

- A teát ne áztassuk 5 percnél tovább, mert keserű lesz (felszabadul a tannin), és ne is kevergessük.

- Mindig a tejre öntjük a teát – nem a teába a tejet (a tej nem válik szét és kellemesebb íze lesz a teának).

- Mindig tartsuk be az alapszabályt: „személyenként 1 tk teafű plusz egy a kannának” (az angol mondás szerint).

- Egy adag teafűből akár 2-3 kanna teát készíthetünk – ez persze a teafű erősségétől függ.

- Teafű kombinációk: alkalmazhatunk teakeveréket (pl. English Breakfast, English Afternoon, Yorkshire tea), de érdekesebb és ízletesebb, ha magunk 2 különböző teafüvet kikeverünk. Az egyik legyen erős, a másik különleges, zamatos (pl. Assam – Earl grey 3:1 arányban egy tuti kombináció).

- Tejmentes tea: bár az angolok mindig tejjel isszák a teát, akik tej nélkül vagy citromosan szeretik, a következő gyengébb teafüveket használják: Darjeeling, Ceylon, Earl grey, Lady grey.

- Koffeinmentes tea: már létezik koffeinmentes fekete teafű, de Roobois teafű is alkalmazható.

- Tej: a tej általában félzsíros, amit lehet helyettesíteni szója vagy egyéb növényi eredetű “tejjel” is.

Angol teasütemények

Az angol teázás nélkülözhetetlen kelléke a teasütemény. Ez régen egy angol muffin vagy egy szelet pirítós volt vajjal és lekvárral tálalva, majd népszerű lett a cream tea. Manapság többnyire keksz vagy scone az angol tea kísérője, különösen népszerű a shortbread.

A tradicionális angol teadélután kiváló alkalmat jelent arra, hogy a teázás élvezetét a lehető legmagasabb színvonalon élhessük át. Mielőtt ellátogatunk egy ilyenre, érdemes a következő teázási szokásokat átolvasni, hogyan is teázzunk, ha követni akarjuk az etikettet.

Ne kavargassuk összevissza a teát. A teáskanalat helyezzük a csészébe az óramutató állásának megfelelően 6 óra irányába, és 2-3-szor keverjük a teát.

Ne hagyjuk a teáskanalat a csészében. Ha nem használjuk, mindig helyezzük a csészealj jobb oldalára.

Ne tartsuk a kezünkben a csészét, ha nem iszunk belőle, tegyük vissza a csészealjra.

A teához ne tejszínt, hanem tejet szervírozzunk, a tejszín túlságosan nehéz, és elnyomja a tea ízét.

Ha citrommal isszuk a teát, akkor vékony citromszeleteket szolgáljunk fel hozzá, amik a tea felszínén maradnak.

Ha mindenképpen ott kell hagynunk az asztalt egy időre, a szalvétánkat helyezzük a székünkre, amíg visszaérünk. Az igazi angol teadélutánokon a házigazda azzal jelzi a teázás végét, hogy a szalvétáját a tányérja bal oldalára teszi.

A teáscsészét mindig a csésze fülénél fogjuk a mutatóujjunkkal és a nagyujjunkkal, soha ne fűzzük át ujjainkat a csészefülön.

Ha a kisujjunkat kinyújtva tartjuk, mikor kortyoljuk a teát, az éppúgy elfogadott, mint ha a kisujjunkat behajlítva tartanánk. De egyiket sem szabad erőltetni, viselkedjünk természetesen, ne legyünk túlságosan mesterkéltek.

A kanálból ne szürcsöljünk teát, csak a csészéből kortyoljunk.

A sconet soha ne együk késsel-villával. A scone fogyasztásakor ugyanaz a szabály, mint bármely kenyérféle esetén. Törjünk falatnyi darabot a sconeból, kenjük meg vajjal, clotted cream-mel, eperlekvárral vagy lemon curd-del (egyfajta édes, sűrű citromos krém).

Találtam budapesti ceremóniázó helyet: a Kempinski Hotelben lehet teauzsonnázni.

Mikorra kérjek időpontot?

2015.10.08. 22:38, Marian

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés