A Koh-i-Noor fehér briliáns. Nem teljesen első vizű kő, színe kissé zöldes. Különböző hindu, perzsa, afgán, szikh fejedelmek birtokában volt. A kő birtoklása gyilkosságokhoz, kegyetlenséghez és tragédiákhoz vezetett, ezért kialakult a Koh-I-Noor gyémánt átkáról szóló legenda

Alakja hindu csiszolású, kissé szabálytalan rozetta volt. Eredeti formájában 181 karát súlyú volt (36,2 g, mint egy kisebb tyúktojás), most 108,93 karátos (21,8 g), miután 1852-ben Amsterdamban alacsony briliáns formára csiszolták.

A gyémánt jelenleg a londoni Towerben található, a koronaékszerek között. Értékét megbecsülni sem lehet, soha nem is próbálták, biztosítást sem kötöttek rá.

A híres kincs származása homályba vész. Feltehetően egy Golkonda környéki (Andhra Prades, India) bányából került elő 1100 körül, és a Kakatija királyok egy warangali templomnak adományozták. Itt Bhadrakáli istennőt tisztelték, és a Koh-I-Noor, ill. akkor még csak névtelen gyémánt, a templomszobor egyik szeme lett.

Írott szövegben hindi nyelven először 1306-ban tettek róla említést azzal a figyelmeztetéssel, hogy csak nő viselheti, férfira szerencsétlenséget hoz.

1323-ban Ghiyath al-Din Tughlaq delhi szultán legyőzte a hindu királyt, kifosztotta az országát, és elvitte a gyémántot is. A győztes hódítót a saját fia ölette meg, alig egy évvel a warangali csata után. A gyémánt a későbbi muszlim uralkodók számára sem hozott szerencsét, az egyetlen Akbár kivételével.

A XVI. században a mogul-dinasztia első császára, Babur lett a tulajdonosa. A tudós államférfi megállapította, hogy értéke a fele annak, amit a világon egy nap alatt elköltenek. Az átok fiánál fogant meg először, ő elvesztette hatalmát és száműzték.

Napirenden voltak az összeesküvések, árulások, száműzetések és gyilkosságok, végül 1739-ben a perzsa Nadir sah legyőzte a mogulokat, és kifosztotta Delhit. Legendákat mesélnek a hatalmas zsákmányról, de a gyémánt nem volt közte, aztán egy háremhölgy vagy eunuch megsúgta a sahnak, hogy a legyőzött mogul a saját turbánjában rejtette el. A sah hirtelen egy régi hadi szokásra hivatkozott, és turbáncserét javasolt. A boldogtalan mogul nem tehetett mást, átadta a turbánját, benne a kővel. Ezután nevezte el Nadir Koh-I-Noornak, azaz a Fény Hegyének.

Tény, hogy a következő urainak sem hozott szerencsét. Nadir sahot megölték, utódját, Adil sahot börtönben kínozták halálra, Ibrahim Afsart lemondatták és megölték, Sakrukh Afsart lemondatták és megvakították – röviden, 16 uralkodó közül ketten haltak meg természetes halállal; ők „csak” háborúztak, és nem volt egy nyugodt pillanatuk.

Az 1779-es év négy uralkodót fogyasztott el, Abu’l Fath Kán mindössze két hónapig uralkodott – lemondatták, megvakították.

Közben létrejött a Pandzsáb területén a szikh birodalom. Randzsit Szingh egymás után győzte le az ellenségeit, és 1837-ben, a dzsamrudi csata után hatalmas terület ura lett. A nevezetes gyémántot Sudzsa Sah Durrani adta át neki. Ekkor azonban már súlyos beteg volt, és 1839-ben meg is halt. Állítólag – és itt nem lehet tudni semmi biztosat – a halálos ágyán úgy rendelkezett, hogy a Koh-I-Noor legyen az Úr Dzsagannáth orisszai templomáé. Végrendelet nem készült, nincs magyarázat arra, miért választotta volna egy rivális vallás templomát. A szikhek nem akarták, hogy a gyémánt Puriba kerüljön, és a brit hadsereg, a zavaros helyzetet kihasználva, elfoglalta a szikh birodalmat. 1849-ben a Koh-i-Noor Lord Dalhousie főkormányzó kezébe került, aki úgy rendelkezett, hogy a halott uralkodó fia, Dalip Szingh személyesen adja át Viktória királynőnek, ami 1850. július 3-án meg is történt, a legünnepélyesebb formában.

Viktória királynő hitt a legendában: miszerint a Koh-I-Noor csak férfiaknak hoz szerencsétlenséget, ezért végrendeletében kikötötte, hogy a gyémántot férfi uralkodó nem, csakis annak felesége örökölheti. Akaratát tiszteletben tartva a követ 1937-ben VI. György király feleségének (a jelenlegi királynő anyjának, Lady Elizabeth Bowes-Lyonnak) koronájába foglalták, ami utoljára 2002-ben, az anyakirályné temetésén volt látható, amikor a koporsó tetejére tett korona máltai keresztjében ragyogott.

Maga Erzsébet királynő a másik, a birodalmi állami koronát használja hivatalos eseményeken.

Engem ez a gyémánt téma teljesen felcsigázott. Mi következik ebből? Belemerültem nyakig. Mi jön ezután? Újabb és újabb gyémánt szpesölök.

De mielőtt belefogunk a gyémántcsiszolásba, a tudományos-kifejtős részbe, fogalmazzuk meg a motivációt: