Iñárritu rafkós egy fickó. Már másodszorra sikerült elérnie azt, hogy úgy nem szeretem egy filmjét, hogy nem utálom.

Mindig belógat azért valamit, aminek én is örülhetek. Mostani aduásza Emmanuel Lubezki. Mert hogy én ilyen gyönyörűen fényképezett természetfilmet talán még életemben nem láttam, az is biztos. Ha a csupa CGI Gravitációért, meg az ugrabugráló kamerás „mindjárt nyakon hányom Birdmant”-ért Oscart kapott két egymás utáni évben, ezt hogy lehetne még fokozni? A nézőpontok, a szögek, a fények, a beállítások egyszerűen mesések. Olyannyira, hogy sokszor odébb tessékelnéd Leot (de még Hardyt is), hogy máshol nyüglődjenek, ne takarják már el a kilátást.

És akkor itt már le is rántottam a leplet arról, hogy viszonyulok ehhez a filmhez. Mert a természet legyűrte az embert. Olyan szinten túlhangsúlyos a látványa, hogy mindenki más mellékszereplő. Tehát ha főszereplő díjra akarnak valakit jelölni ebből a moziból, az csak a TERMÉSZET lehet.

Azt is tudnunk kell, hogy a karakterekről, a motivációjukról, az előéletükről, a kihonnanjött-kihovatartról nem fogunk sokkal többet tudni a 2,5 óra letelte után sem.

Szokták mondani, hogy a valóság sokszor felülmúlja a képzeletet. Na ebben az esetben ezt a sztorit én annak ellenére nem hiszem el, hogy igaz történetként árulják. Olyan, mintha Háry Jánost hallgatnánk. Vagy a mesélő, minél többször elmondja, annál színesebb lesz a végén…és annál messzebb kerül a valóságtól. A Katalinka, szállj el jutott róla eszembe: jönnek az indiánok, Leot sós kútba teszik, onnan is kiveszik. 400 kliós medve alá teszik, onnan is kiveszik. Föld alá teszik, onnan is kiveszik.

Leo úgy főszereplő, hogy nem irányítja, hanem elszenvedi az eseményeket. Egy órán keresztül fekszik, meg sem mozdul (apropó rájöttem, mégsem szeretném, ha én csak feküdnék és Hardy tornyosulna fölém. Leo, ugye megértesz?).

Többszörösen túléli saját halálát, aztán vergődik tovább előre. Nem színészkedik, valóban az elemekkel küzd. Fázik, mert hideg van, leharapja egy élő hal fejét, mert éhes. Szenved és küszködik, de ez mind természetes emberi reakció, bárki átélhetné. Ez egy olyan túlélőshow, ami után már mi is feltaláljuk magunkat a vadonban. Az észak-amerikai vadonban, ahová minden sztereotípia be van zsúfolva. Prémvadászok, indiánok (több törzsből származnak, de nem tudjuk, van-e ennek bármi jelentősége, meg amúgy sem tudjuk őket egymástól megkülönböztetni, örülsz, ha férfit és nőt képes vagy elkülöníteni egymástól), bölény, farkas, skalp és grizzly, hó és hideg, szakadatlan egy puskacsővel nézünk farkasszemet.

Vadállatok vadásznak állatra, vadállatok vadásznak emberre, emberek vadásznak vadállatra, emberek vadásznak emberre.

Unom, hogy Hardyt bunkóztatják, hogy ömlik a moslék a szájából. Hogy sunyi és rókalelkű és ugyanolyan monológokat tol, mint Peaky Blindersben. Használjuk már másra is, könyörgöm.

De ő legalább beszél (sokat). Nem így Leo. Rájöttem, hogy nem ismerem a saját hangját, hozzám idáig csak Hevér Gáboron keresztül szólt. Gondoltam, nem baj, majd most. Hát nem. Az első két órában kb. 5 mondat hagyja el a száját és ez nem barokkos túlzás. Az első egy óra gyakorlatilag azzal telik el, hogy csak nyög és hörög magatehetetlenül.

Az utolsó 20 percre pörögnek fel az események. Pontosan az történik a végére, amire számítunk, de egy csavar és egy kulcsmondat miatt Hardy szájából megéri végigszenvedni az első két órát (ha már nekikezdtünk).

Vörike megint egész karakteres, de szegényke skalpját kihagytam volna az életemből. Amúgy is jellemzőek az oktalan naturalista túlkapások: csorgatunk még vért, döfünk még néhányat a holttestbe. Leo fázik, nem érted? Akkor építünk fölé kunyhót hol gallyakból, hol jégből, hol bebújtatjuk pucéran egy előzőleg felboncolt és beleit gőzölögve kiontó lótetembe, stb., stb.

Hogy Leo dolgozott meg leginkább a gázsiért, teljesen egyértelmű. Mármint fizikailag. De ez a szerep bárkié lehetett volna, aki bírja kondival.

Hardy olyan, mint máskor, nagyon jó goni. Egy gúnyos pillantáson kívül láttam már minden eszközét, de ő legalább jól hozza a figurát. Ha ezt a szerepet játszatták volna Leoval, nem mondom, de így? Túlélése hiteltelen, már önmagában azt sem értjük, mitől akkora a respektje, hogy egyáltalán elinduljon a személye miatt a hirig.

Leo megtépázva, kisemmizve, de visszatér. Na és? A folyó folyik, a Föld pedig forog tovább.

Ettől függetlenül elmondom a rend kedvéért, amit minden év elején: Oscart Leonak. Ne is ezért a filmért, hanem amit az elmúlt 20 évben letett az asztalra.