A mindenség elmélete nekem nagyon tetszett, ott nagyot alakított (de ezt már leírtam aktuálisan). Én amúgy semmit nem látok benne, külsőleg a lóállkapcsos fogsorával, a pulykatojás szeplőivel kifejezetten taszít (igen, azokon a képeken is, ahol helyesnek találod). 

Pipa voltam, hogy lehúzta Marius Pontmercyt az egyik kedvenc musicalemben, mert annak ellenére, hogy az egy puhány karakter, találkoztam én már olyan színésszel, aki nagyon szépen ki tudta domborítani annak tragikumát, hogy nem tudott örülni a túlélésnek, mert minden bajtársa odaveszett.

Zömét láttam azoknak a filmeknek, amiket taglalsz. Egyikben sem értettem pl. egyik női karaktert sem, aki őutána bomlott. Mert én őt még bottal sem, én érte egy lépést sem.

Ezért is lepődtem meg nagyon, hogy Hawkingban mennyire jó volt. Konkrétan emlékszem egy jelenetre, amikor már nem tud mozogni, talán akkor hagyja el a felesége, na ott van egy olyan pillantása, majd elkezd sírni, ami mestermunka. És ez a valami, amikor a gesztusok már kiestek az eszköztárból és csak a mimika meg a pillantás maradt, így megoldani egy szerepet.

De az ezután következő Jupiter és Dán lány olyan bűn rossz ripacskodás volt, hogy én Pulyki esetlegesen lappangó, vagy mélyben lakozó tehetségéhez egy évig fűzött reményemet nagyon gyorsan elengedtem azzal, hogy a Hawkingja sajnos csak szerencsés körülmények véletlen összjátéka lehetett.

Nagy boldogság, mikor fél órát írok egy hozzászólást, és elszáll.

Szóval, a lényeg belőle:

- Eddie-ben én mindig reménykedem, hogy valami nagy tehetség lakozik benne. Eddig még sosem jött elő, de nem adom fel. Majd... egyszer... talán... Ugyanez a Fassbender.

- persze, hogy szpesölt írok belőle, két egymást követő évben jelölték Oscarra, egyet nyert is, hát hogy a devlába ne? Vicc: annyi Oscarja van, mint Leónak :PPP

- A mindenség elmélete határozottan jó volt. Eddie korrektül megoldotta. Nem csudálatosan, de korrektül. Az első 39 percnél pedig majdnem elvesztettek. A 39. perctől kezdődik a házasélet, a betegség súlyosbodása, innen valami koncepcióváltás történt, és jobb lett minden. Eddie a betegség késői stádiumát jobban el tudja játszani, mint a korait. Emiatt elgondolkodtam, hogy valójában mekkora kihívás egy ilyen betegség visszaadása színészileg, ha ezt meg tudja oldani, de egy egészséges Hawkingot kevésbé? Még ennyit szerettem volna egyébként hozzáfűzni, hogy ha valaki két egymást követő évben ennyire egyértelműen Oscarra mutató szerepet kap, akkor abban brillírozni kellene, ha a színész jó. Eddie a Hawking-filmben 70%-os volt, a Dán lányt meg szerintem teljesen elrontotta. Picit csalódott vagyok.

- be fogom húzni a Jupiter Ascendinget is, már hirdeti a HBO. Pocséknak tűnik.

Külön szpesöl Pulykinak? Nem túlzás ez? Az sem tántorított el A dán lánytól, hogy szóltunk, hogy az Oscar mezőny legrosszabb filmje és alakítása? Hát akkor magadra vess. Jupitert láttad már? Világért ki ne hagyd azt se.

Olyan vagy, mint a mazochista szerzetesek: Pulykival korbácsolod magad vezeklésül. Ekkora bűnöd nem lehet.

Megvolt A dán lány. Unalmas, hosszú, tele teljesen felesleges csendekkel és suttogásokkal. Egyáltalán nem sikerült átadnia nekem az egész átváltozásnak a folyamatát, teljesen előzmény nélkül indult, súlytalan volt, béna és mesterkélt, 20 perc után már egyáltalán nem érdekelt az egész. Egyedül a látvány volt szép, minden jelenet olyan, mint egy festmény, de ennyi minden pozitívum. Gagyik a párbeszédek, kidolgozatlanok az emberi kapcsolatok, Alicia próbálkozik valamennyire valódi maradni de Eddie nem hagyja. Eddie-nek nőként összesen két gesztusa van, ami nőies, férfiként meg mindig ilyen kis ál-ártalmatlan semmilyenke, nem volt ebben az alakításban semmi Oscar-faktor. Annyi szürreális, logikátlan dolog volt, inkább vissza sem gondolok rájuk.

Jaj, ez de rossz volt.