Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Kevin attól lett fura, mert az anyja nem szerette, vagy azért volt képtelen szeretni, mert fura volt? 

Mert már egész kiskorától benne volt az a furcsa öntörvényűség. Szuper okos, nagyon szép, de egész nagykoráig bekakál. Mert csak. Hogy az anyját bosszantsa. Bezzeg az apjával nulla perctől jól kijön. Manipulálja, hogy anya ettől úgy érezze, nem a gyerekkel, hanem vele van baj. Hogy gyötörje magát amiatt, hogy képtelen közel kerülni hozzá. Kevin játszik vele, mint macska az egérrel. Közel engedi magához, majd belemar. Nőttön nő köztük a feszültség. A kishúg érkezése csak további olaj a tűzre. Állandóan félteni kell Kevin kiszámíthatatlan és alattomos reakcióitól. Mert Kevin hátulról támad mellbe. Egy ideig. Eleinte beéri kisebb szívatásokkal. De aztán oda a szemgolyó, majd meghal mindenki. Mert Kevin bosszút áll. Anyának viszont élnie kell. Vezekelni mindenért. A saját vélt vagy valós nevelési hiányosságaiért, és a gyereke bűnéért is neki kell tartania a hátát az egész város közössége előtt. Mindenki rajta tölti ki a bosszúját.

Én világ életemben éreztem a gyereknevelés nyomasztó súlyát a vállamon. Hogyha valamit mondasz, vagy teszel, nem tudhatod, milyen reakcióban éred tetten annak nyomát a gyerekben évek, évtizedek múlva.

Legyél kemény? Mi lesz, ha ennek az lesz a következménye, mint Merle Mestersegém a halál című regényében?

Legyél megengedő? És akkor a fejedre nő és azt hiszi, neki mindent szabad? Hogy ő van minden hierarchia legtetején, minden preferencia lista legelején?

Mi van, ha egyszerűen csak nem tudod szeretni? Vagy több gyereked nem tudod egyformán?

Mi van, ha csúnya, hogy rossz ránézni? Nem vagyok hülye, a csúnyát sosem tudnám szépnek látni.

Vagy buta, mint a tök? És hiába szórom belé a tudás magvait, sosem szökken szárba?

Rengeteg dilemma, nagyon nyomasztó kérdések. Mert szülőnek lenni nehéz. És nem csak olyan magasztos, meg babaszagú, meg babakacajos, mint azt elsőre látjuk a rózsaszín szemüvegen keresztül. Mert ebből nem lehet szabira menni, nem lehet levenni és szögre akasztani, mint egy kabátot. Mert lehet olyan gyerekünk is, mint Kevin.

Tudom, mindenki inkább cuki, bájos, deszépkerek sztorikat nézne, de számolni kell a másik kimenetellel is. És erre nagyon jó ez a film.

Tilda remek. És Ezra Miller is. Annyira hideg, nyegle, kíméletlen, megfagy tőle az ereimben a vér. Ebben a srácban én egy film után több potenciált látok, mint a sok felkapott, agyonfoglalkoztatott, tehetségtelen műmájerben – név nélkül.