Kik ezek az emberek? Miért költöztek ebbe a házba? Miért érdekes ez az egész? És főleg: mikor lesz már vége?

Tom Hiddleston trapézgatyában beköltözik egy csúf, futurista-retro házba.

Aztán elkezd tengeni-lengeni. Napozgat, zuhanyozgat, járogat mindenféle partikra (egyikről szabályosan ki is hajítják), sokat edz (egylábas fekvőtámasz, hűha),

megismerkedik mindenféle emberekkel. Köztük a barkós Luke Evans-szel, aki nemtudjukki, csak azt, hogy mindig vergődik valamiért.

Vagy valakiért. Például Sienna Miller kegyeiért (hurrá, életemben először felismertem! Valszeg azért, mert olyan, mint a Factory Girl-ben.), de őt is TH kapja meg.

Aztán meg azzal van baja, hogy nem fürödhet a medencében, ahol mások igen. Nagy nehezen jön át az is, hogy itt valami társadalmi tagozódás félét takar az emeletek elhelyezkedése. Ez TH-nak se esik le, amikor is beállít valami jelmezes buliba, ahol nincs helye, és mindenki barokk ruhában van rajta kívül, még a kutya is csokinyakiban szaladgál, a zenekar pedig ABBÁ-t játszik rizsporos parókában.

Ez az öltözékük közti különbség valami kasztosodásbeli eltérést is szimbolizál, gondolom. De hogy kik ezek az emberek, honnan ismerik egymást, mitől vannak ott, ahol, nem tudjuk meg.

De elmegy az áram és ez egy kibékíthetetlen ellentét kezdete a lentebb és fentebb lakók között. TH csak teng-leng tovább. Valami gyerekzsúron vet oda álmatag, a múltjára, a körülményeire utaló, de azokat fel nem táró mondatokat. Alázgatják folyton, de ő nem áll bele konfliktusba. Nyugalma megingathatatlan, arckifejezése változatlan.

Bezzeg Luke, benne aztán forrong a nemtommi. Betör az uszodába és kinyír egy kutyát, ettől egy ismeretlen nő hisztizik. Ekkor a film egy órájánál járunk.

Miről szól ez az egész? Azt mondják gazdagék: a modern gazdaság alapja az egészséges verseny. Mutassuk meg az alsóbb szinteknek, hogy jobb partit tudunk rendezni, mint ők. Komolyan ez a legnagyobb probléma?

Közben baljóslatú zene szól és vánszorognak tovább az összefüggéstelen jelenetek. Luke Evans egy cigiző terhes nővel huzakodik (mindenki dohányzik amúgy egyfolytában), Jeremy Irons meg felpofozza a feleségét, miközben egy alulöltözött nő kacarászik a háttérben (na ő például kicsoda?).

TH-ban meg gyűlik a feszkó (mitől?), a ház lerohad, tornyokban áll a szemét. A sötét közértben üresek a polcok, TH még elcsíp egy doboz falfestéket, amiért később ölre megy egy másik fickóval (minek bármelyiküknek is egyáltalán? Ez valami szimbolizmus? Vagymi?). TH győz, elszántan elvonul a fémdobozzal, bőszen mázolni kezdi a falat (igen maszatosan), majd egykedvűen szemléli a végeredményt.

Aztán jön még valami orgia is.

Közben bennfentes beszélgetések zajlanak („Tudom ám, hogy mit tettél, tudom." Csak mi nem tudjuk meg soha.), összefüggéstelen lózungok puffognak. Irons néha szenvelgő arccal kinyilatkoztat valamit sehonnan sehová módon, így szavai szappanbuborékok módjára pukkadnak szét és foszlanak semmivé.

Evans ripacskodik, TH pedig... Hát igen, TH. Ő mindennek fölötte áll. Olyannyira, hogy felmerül bennem a gyanú, hogy az ő jeleneteit elszeparálva, green screen előtt vették fel, mindent és mindenkit csak utólag raktak köré. Nem mesélték el neki a sztorit, csak instruálták: most edzz, most dugj, most cigizz, most fess.

Semmit nem tudunk meg az itt lakók társadalomban elfoglalt helyéről, betöltött szerepéről. Sőt családi, baráti kapcsolatairól sem. Képtelenség kibogozni, hogy ki kinek a kije, emlegetnek szereplőket, akiket lehetetlen a megismert karakterekkel azonosítani. Nem értjük, mire az egész. Mi ebben a toronyházasdiban a truváj (nem szép, nem komfortos)? Kint van világ, vannak munkahelyek, látszatra semmilyen külső körülmény nem kényszerítette őket a beköltözésre. Mitől borulnak ki a lentiek annyira, mert azon az egy semmikis úszómedencén, meg a tükrös liften túl nem érződik égbekiáltó különbség vagy igazságtalanság (ha nincs áram, úgy sehol sincs).

Szürreális, belassított víziók követik egymást. És ez az egyetlen erénye, mert ez működik, csak el kell engedni a gondolkodást. Emiatt még kultosodhat is, erre utal az imdb-n kapott 6 pont, mert különben meg nem értem.

Egy biztos, ez a film tisztelgés TH tálentuma előtt.

Az eleganciája,

a fizikuma,                                 

a mozgáskultúrája,

a szexuális kisugárzása és teljesítőképessége (erről legyen annyi elég, hogy nem egyszer és nem egy helyen bizonyít a két óra folyamán),

és az érzések egész tárházát felvonultató mimikája előtt.

Ehhez a filmhez képest a Halhatatlan szeretők egy izzóan sekszi, dinamikus alkotás. És TH egy izgalmas és férfias karakter. Nem becsültük meg eléggé. Na megyek, elolvasom Viki szpesöljét a könyvről, hátha kiderül, mit is láttam én most valójában.