Ha azt mondom Roald Dahl, nem biztos, hogy mindenki azonnal értőn bólogat. De ha a Charlie és a csokigyár Willy Wonkáját, vagy a Meghökkentő meséket, gyerekkorunk izgalmas minisorozatát, ebből is talán a legismertebbet, a báránysültes epizódot említem, szerintem már mindenkinek derengeni kezd valami.

Olvasnivalót kerestem balatoni nyaralásunkhoz. Angliai barátaim kiállítás leírása, plusz A barátságos óriás közelgő premiere arra inspirált, hogy Dahl műveiből válogassak.

Nem volt kedvem a két nagy, vaskos kötetbe foglalt meghökkentő összeshez, annál is inkább, mert az elérhető megfilmesítetteket mind megnéztem újra, ezért úgy döntöttem, inkább egy olyan válogatást állítok össze, ami nagyjából áttekinti az író munkásságát. Választottam gyerek- és felnőtt meséket, utóbbiból vidéki és szexuális gyűjteményt, plusz az önéletrajzát.

Matilda című meséjében az olvasás fontossága mellett kampányol azzal, hogy a négy éves, szuperértelmes, olvasni imádó kislányt behelyezi egy értetlen, ellenséges környezetbe, ahol a sutyerák szülők azzal kérkednek, hogyan sikerült előre jutniuk mások átverésével (ezen csodás tudást adják tovább gyerekeiknek is, már amelyikük vevő rá) és a gyerekeket szabadidejük tévénézéssel való kitöltésére buzdítják.

Matilda sajnos az iskolában is kevés megértésre és támogatásra talál, ahol a fizikai és lelki terrort előszeretettel alkalmazó igazgatónőt hamar magára haragítja (brutális azért gyerekkönyvben a becsmérlő szavak sokasága, és ahogy a volt kalapácsvető Brünhilda a hajuknál fogva pörgeti és hajítja el a gyerekeket). Szerencsére az osztályfőnöke személyében lelki és szellemi társra lel, akivel végül győzedelmeskednek a rosszak fölött (az, hogy a szülők simán lemondanak a gyerekükről és egy szóra "neki adják" a tanárnőnek, amikor iszkolni kell, mert ég a lábuk alatt a talaj, szintén borzasztó).

A felnőtt mesékben visszaköszönt a már ismert, sajátságos és morbid humor. Számtalan vicces, a végén gellert kapó történet. Említhetném a Nap születésszabályozó hatását taglaló novellát, vagy a két férj esetét, akik elhatározzák, hogy titokban feleséget cserélnek. De volt köztük olyan is, amit már ismertem, mint például a műgyűjtő lelkész sztoriját, aki vidéki portyáján egy értékes Chippendale sublótra akad az egyik udvarházban.

De a valódi csemege az önéletrajz, amelyben kirajzolódik egy igazán izgalmas, kalandos élet története.

A gyerekkori csínytevés a nyálfogó, likőrös cipőfűző, mandulacsiklandozó nevű cukorkákkal, a norvégiai nyaralások a rokonoknál (új infó nekem, aki jövőre szintén odakészül: Oslo régi neve Christiania),

a család első autója 1925-ben, amikor kétszer fél órás oktatás után már ki is engedték az útra az újdonsült sofőrt, majd a kevésbé idilli, angol bentlakásos iskolákban eltöltött évek a kegyetlen testi fenyítésekkel, illetve ahogy a felsőbb évesek csicskáztatták a kisebbeket (például télvíz idején, a fűtetlen melléképületben található, zúzmarás vécéülőkét a kisebbeknek kellett előmelegíteniük, mielőtt a nagyok ráültek volna).

Aztán az első állás, amikor Shell alkalmazottként Kelet-Afrikába küldik, a két hetes hajóúton megismert számtalan bizarr figura, majd a Zanzibáron, Tanzániában, Dar es Salaamban tapasztaltak, amelyekből több momentum visszaköszön az ottjártamkor, általam látottakból. Persze nem a fekete és zöld mambás kaland, vagy az, amikor a hímoroszlán elragadta a szakácsnét, és szerencsére maláriával sem találkoztam.

De az ilyen jellegű élményeket hamarosan felváltják a háborús történések, amelyekben a brit Királyi Légierő pilótájaként vett részt Dahl.

A könyv ezen része is nagyon izgalmas, ráadásul morális kérdéseket is feszeget a háborúval kapcsolatban.

Érdekes továbbá, ahogy az életrajzát olvasva visszaköszönnek novellái, felfedezhetjük benne ihletük forrásainak helyszíneit illetve történéseit.

És végül nézzük a legaktuálisabbat: a barátságos óriást.

A HABÓ (Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás) Óriásország outsidere. Kilóg onnan méretével, hisz sokkal kisebb a többieknél.

De fogyasztási szokásai is eltérőek, mert míg többi társa embereket eszik (beszédes neveik: Húshabzsoló, Csontkrámcsáló, Bordatörő, Gyerekfaló, Nyakfacsaró, Bendőnyelő, Lánycsócsáló, Vértunkoló, Hentes Hugó), addig ő vega. Kizárólag a földkerekség legförtelmesebb ízű zöldségét, orrborkát fogyaszt.

Álmokat gyűjt lepkehálóval,

amiket aztán dunsztosüvegben tárol (van neki vagy negyvenszázbiliárd álom a polcokon),

alkalmasint kívánság szerinti kombókat is kikever belőlük. Ezeket az álmokat éjszakánként egy trombita segítségével beköpőcsövezi a hálószobákba.

Megismerkedik Szofival, akit magával visz a saját világába. Összebarátkoznak,

majd együtt sietnek az emberiség megmentésére (mivel az emberevők egyre komolyabb fenyegetést jelentenek ránk nézve). Elmennek az angol királynőhöz segítséget kérni (aki meg is vendégeli őket).

Nos ebből a sztoriból készített filmet Spielberg, amelynek augusztus 25-én lesz a bemutatója nálunk. BFG-t az a Mark Rylance alakítja, aki idén februárban elhalászta Stallone (és Hardy, Kriscsönbél, meg Ruffalo) orra elől a legjobb férfi mellék Oscar díját.

Roald Dahl rendkívül népszerű világszerte, születésnapját (szeptember 13-át) a világ számos országában „Roald Dahl Nap”-ként ünneplik. Tavaly ősszel például a brit McDonaldsokban a Happy Meal menühöz nyolc művének részleteit tartalmazó könyvet osztogattak a gyerekeknek olvasásnépszerűsítés céljából (Dahl küldetésének tekintette, hogy megszerettesse az ifjúsággal az olvasás élményét. Hitvallása ezzel kapcsolatban itt.)

Fekete humorú novelláin és bizarr gyermektörténetein túl forgatókönyveket (pl. James Bond: Csak kétszer élsz) is írt. Egy orvosi találmánynak is a névadója: egy mérnök-feltaláló és egy idegsebész ismerősével kifejlesztettek egy új típusú szelepet (Wade-Dahl-Till szelep), amely biztonságosan elvezeti a hidrokefál (vízfejű) betegek koponyájában felgyűlő agyvizet (kisfia egy autóbalesetben szenvedett koponyasérülést, innen az érintettség).

Én nagyon élveztem a műveivel való időtöltést. Faltam a mulatságos, fekete humorú, csavaros, groteszk és abszurd történeteket, annak ellenére, hogy azok néhol kifejezetten elmebetegek, illetve a gyerek sztorik felnőtt szemmel nézve sokszor határozottan nyomasztóak és rémisztőek. Mindezekkel együtt ajánlom őket szíves figyelmetekbe.