Az utóbbi időben sorra futok bele ezekbe a nem értem/meztelen a király filmekbe. Amiket mindenki egekig magasztal én meg vagy pipán (Érkezés), vagy döbbenten (Éjszakai ragadozók) kérdezem, hogy miért.

Unom már, hogy egy film nem azért foglalkoztat napokig/hetekig, mert imádtam, mert katarzis, hanem mert azt kutatom/keresem, hogy miért nem tetszett, pedig érzem/látom, hogy kellett volna, mert van benne jó ötlet, meg eredetiség, vagy más érték, de valahogy mégsem jön át a mondanivaló. Nem akarok több regényt csak azért elolvasni, hogy lássam, maga a mű ilyen vacak, vagy csak a feldolgozás nem sikerült.

Mert a sztori zatykula, a három párhuzamos történet nem áll össze egy koherens, gömbölyű egésszé, nem magyarázzák meg, nem emelik fel egymást, végül szétfutnak és csak lógnak a levegőben az elvarratlan szálak.

Mi a mondanivalója a nyitó (vagy 5 pusztító percig tartó) pucér, hájat rázó performansznak? Hogy a kortárs művészet ízléstelen, provokatív és polgárpukkasztó?

Miért várt 20 évet a volt férj a „bosszúval”? Normális dolog, ha valaki ennyi ideig dédelgeti a sérelmeit? Arra az a természetes reakció, hogy elszörnyedünk, hogy mit tettünk és újra beleszeretünk? Ahelyett, hogy elkísérnénk egy pszichomókushoz?

Most itt a férj mit üzent valójában? Mivel mit üzent? Azzal, hogy bénázásból hasba lőtte magát a regényben például? Hogy igen, ő tényleg egy béna és tehetetlen valaki? Vagy valóban öngyilkos lett, ezért nem jelent meg a randin?

Mi volt a tényleges bosszú? Ha a nőt egy lelkiismeretlen, karrierista, nagyravágyó, anyagias valakinek tartotta, miből gondolta, hogy elindít benne bármit ez a regény? Az csak nekem természetes amúgy, hogy állandó önreflexióval éljük az életünket, tetteinket, döntéseinket, választásainkat, viselkedésünket kívülállókként vizsgáljuk, folyamatosan mérlegeljük és megpróbálunk tanulni belőlük? Vagy hogy egy külső szemlélő véleményére érdemes odafigyelni olyankor, amikor az érzelmeinktől nem látunk világosan és esetleg rossz irányba hajtanak bennünket?

Az tényleg csak nekem nem újdonság, hogy ahogy öregszünk, egyre közelebb kerülünk a gyökereinkhez? Vagy hogy döntéseinknél figyelembe vesszük azt, hogy sose lehet olyan rossz, hogy ne lehetne rosszabb?

Mert ilyen naaagy örökigazságokat sejtek a sorok közt. Bár tény, hogy nem értem kristálytisztán a történetet és ez engem fenemód zavar. Persze nem szeretem, ha didaktikusan számba rágnak és szeretem, ha néha nyitva marad egy történet vége, de hogy már maga a sztori sem egyértelmű, azt nem tartom jó dolognak. Mert így csak erőltetett magyarázatokat lehet ráhúzni.

Spiráznak csak spiráznak, de közben meg időarányosan érzed, hogy valami nem stimmel, mert sok az unalom meg az üresjárat, várod a nagy csűrt meg a csavart, netán a csattanót…és egyszer csak vége. És akkor nem tudsz felállni a többiekkel együtt, csak ülsz döbbenten, hogy most ez tényleg ennyi?

Miért hívta a férje a csajt éjszakai ragadozónak? Miért kellett annyira hangsúlyozni a „Bosszú” festményt? Miért ugrott be a csecsemőkamera képébe az erőszakoló?

Az volt a bosszú, hogy 20 év után kiizzadt magából egy húdejó könyvet execske, ezzel rácáfolva volt feleségére, mert nem hitt benne és ezt a levéllel meg az ajánlással dörgölte az orra alá? Vagy az volt a bosszú, hogy a megbeszélt találkozóra jólnemmentel, neszeneked?

Csak engem zavar, hogy a sokkal többre hivatott Isla Fishert Amy Adams alteregójának használták?

Csak nekem túlzás, hogy a vérbunkó erőszakolók művészi pózban helyezték el a holttesteket a kanapén?

Csak engem idegesít, hogy Amy Adams már a második filmben járkál és sóhajtozik apatikusan egy ultramodern, rideg lakásban ugyanúgy?

Tulajdonképpen csak a színészekben nem találok hibát, mert a sztori ezer sebből vérzik. Az, hogy Jake nagyon szépen jön fölfelé az utóbbi 2-3 évben, nem újdonság.

Amy Adams is túl van már a csak csini kis pofin, még ha a nagy drámázástól be is sokalltam most aktuálisan. Nagyon jók a mellékszereplők

és pazar a poros texasi hangulat,

meg a rideg, nagyvárosi, kiüresedett, flancos rétegkritika is. De én valahogy mégsem szerettem. Hiába gyötröm magam rajta két napja, hogy miért nem (emiatt minden jel arra mutat, hogy ez a film sok díjat fog besöpörni).

Ha valaki esetleg olvasta az eredeti művet, nagyon hálás lennék, ha megválaszolná a felmerült kismillió kérdésemet.