Himnusz a passzív pihenéshez
Avagy „Dögöljünk együtt” szpesöl Tündének ajánlva
Sohasem voltam a passzív pihenés híve. Pontosabban iskolás koromból még emlékszem olyasmire, hogy végighédereltem, olvastam, tévéztem hétvégéket, és csak a "kész az ebéd" anyai, vagy a természet hívószavára másztam ki a vackomból. Aztán a felnőtté válásommal eltűnt belőlem a lustálkodás képessége, mint csecsemőkből a búvárreflex.
2014.12.26. 21:31, Marian |