Animals
avagy valamit majdnem csúnyán leszóltam, de végül mégse, aztán kicsit mégis
Azt akartam írni, hogy ez a dal naponta legalább hússzor megy a rádióban, és miután december 20. óta folyamatosan úton vagyunk, és rádiót hallgatunk az autóban, elegem van belőle (ez így is van).
Azt is akartam írni, hogy emiatt elkezdtem a szövegére figyelni, és Adam Levine olyanokat énekel benne, hogy ma éjjel levadászlak, jólmegeszlek, és még farkas módjára vonyít is hozzá. Adam Levine, akinek a hangja olyan, mint amikor a ványadt kandúr farkára lépnek (még mindig így gondolom, olyan a hangja igen).
És arról akartam írni hogy: gyerekek, ilyen hanggal egy pasinak azt sem hiszem el, hogy le tudja tekerni a befőttesüveg tetejét. És hogy ezt a túlzott férfiasságot meg tesztoszteron túltengést ne erőltessük. Koloratúrszopránnal ne.
De aztán megnéztem a zenéhez a videoklippet, mert ugye mindent dokumentálni kell, és az a helyzet, hogy a videónak egész más a koncepciója. Nem csak annyi, hogy én olyan férfias vagyok, hogy szétszedlek. Így már értem. Így már nincs baj a koloratúrszopránnal sem. Nem favágó énekel, hanem egy éjjeli féreg.
A számtól ettől még továbbra is falra mászom.