Vannak azok a zenék, amik igazából nem különösen jók, tudjátok, vagy nem a stílusunk, vagy az előadót nem szeretjük, de valahogy mégis megragad.

Miután ma hazafelé munkából az autóban ismét feltekertem a hangerőt, amint a fenti kategóriából a legújabb felfedezettemet kezdték adni, úgy döntöttem, hogy megosztom ezt a tapasztalatot. Hátha másnak is van ilyen zenéje. Mint Hajni Sötét Csillaga, olyan rossz, hogy az már jó.

Ez a mostani a '90-es évek fiúbandái slágereinek minden jellegzetességét tartalmazza. Szokásosan felépített, dallamos, refrén kétszer, kis módosítással jön a bridge, refrén harmadszor, aztán vége is. A szöveg amúgy trükkös (egyszerű, de jópofa szójátékok vannak benne, ezért lefordíthatatlan), de teljesen felszínes. Szakítottak, kínlódnak. Én meg felhangosítom az autóban, és végigéneklem, a második refrénnél a sráccal együtt ugrom az oktávot. Annyira jó. Mint Britney Spearsre táncolni hajnali háromkor a buliban.

Van még egy ilyen szám, amit eleinte nem bírtam, de beleette magát az agyamba, és vezetés közben tökéletes. Ciki, akár ez a felső. Akit érdekel, a tovább után megtudja.