Közlési kényszerem van megint. Emlékszik valaki az Uptown funkra, amire azt írtam, hogy a zene önmagában annyira nem is jó, de klippel együtt annyira tetszik, hogy akárhányszor meg tudnám nézni?

Na, itt vannak az inverzei, és nem is azért, mert a klippek rosszak lennének. Szerintem jók, viszont annyira nyomasztóak, hogy soha többet nem akarom látni egyiket sem. A Relax My Beloved az egyik kedvenc számom régóta, na, annak a klipje nem csak nyomasztó, hanem nézhetetlen is. Ha valamit nézni kell, maradok az unplugged verziónál, de az meg nincs olyan izgalmasan meghangszerelve.

Ha csukott szemmel is, de szerintem érdemes meghallgatni őket egyszer. Az egész bejegyzés a Take Me To Church miatt született, amit egyik este hallottam először a rádióban. Pedig nem új.

Update: annyira tudatlan vagyok, hogy ez a dal az idei Grammy díjkiosztón a Song of the Year kategóriában indult, és ezt se tudtam. Ejj. De legalább nem fogható rá, hogy csak nekem tetszik. 

Másik: a múltkori posztomban lévő dal (amelyik Christina Aguileráról szólt) nyert is most Grammy-t legjobb pop duó kategóriában.