Vannak helyek a világon, amelyek olyannyira összeforrtak egy-egy híres emberrel, tevékenységük olymértékig rányomta bélyegét a város történelmére, kultúrájára, arculatára, hogy mindenki gondolkodás nélkül, kapásból az adott személyre asszociál. Ha azt mondom Salzburg, azt mondod Mozart. Azt mondom Barcelona, rávágod Gaudí. Buenos Aires-Evita. Zanzibar-Freddie Mercury. Ha pedig Neuschwansteint, Nürnberget vagy Bayreuthot említem, kikerülhetetlen Wagner személye.

Apropó: itt

Kicsit nem figyeltem oda és utána a földről kaparhattam össze az államat. Mert hirtelen azt vettem észre, hogy Magyarország felkerült a térképre. A komolyzeneire. Most ne gyertek nekem azzal, hogy eddig is ott voltunk, meg a művészeink, meg Bogányi-zongora, kifejtem, mire gondolok.

Tegnap láttam az Erkelben. Mindig is tetszett, de azóta nem tudom kiverni a fejemből (a fülemből) Calaf áriáját. Bekúszott a bőröm alá.

Hallgassátok Ti is.