Az Egyesült Államok romjain totalitárius állam, a Gileád Köztársaság kiépülése veszi kezdetét, amelyben egy nőnek sincs joga. A még megtermékenyülésre képeseknek egyetlen feladata van, szolgálóként dolgozva utódot nemzeni az uralkodó osztály tagjainak. Az antiutópia a jövőben játszódik, a környezeti katasztrófák következtében a népesedésben beállott jelentős csökkenés utáni időkben. Új, szigorú törvények kerülnek bevezetésre a „hagyományos értékek védelmében”. Ezen a megváltozott világon kalauzol végig bennünket Offred (vagy Freddé), aki az élete kockáztatásával rögzíti meséjét egy magnókazettán. 

Hát Marsosat a Nat Geón.

Déjá vu. Ezt a fura fejű fickót láttam már valahol. Nem tudsz segíteni, képzeletbeli barátom? A Szívek szállodájában? Nemár, komolyan? Onnan pedig nem rémlik. 4/11-ben? Aha, látom, de akkor sem. Más ötlet? Igazad van, tényleg! Fáraó volt. Éjszaka. A múzeumban.

Tudnivalók itt, a tovább után pedig 16+-os forgatási képek.

Megszokhattuk már, hogy időről-időre górcső alá veszem egy-egy művész munkásságát. Ez történt Spader esetében is, de rükvercben, hátulról visszafelé. Így megtörtént a csoda: James Spader újra az a jóképű, újhullámos, Duran Duran frizurás, huncutul pimasz srác lett, amilyennek anno megismertem. 

Nem tudom, ismeritek-e a szemcukorka (polgári nevén eyecandy) jelenségét. Én úgy kb. 2 éve boltottam bele, miközben a Sorozatjunkie oldalát böngészgettem.

Itt a remek alkalom, hogy sok, idáig bennetek felötlött kérdésre választ kapjatok, mint például: 

Mi a nyavalya az az eyecandy?

Mi a veszedelem az a sorozatjunkie és a JAws?

Tulajdnoképp mi a francról is írok én, és miért?

Lássuk hát:

Tartalom: a történet 1919-ben, a nagy háború utáni Birminghamben játszódik, ahol az alvilágot a Shelby család Peaky Blinders nevű bandája uralja (színvonalas kritika és háttérinfók itt).