Nem tetszett a sok picsogás, gatyázás, sületlenség és pátosz. Nem tetszett, hogy most a jediknek honnan lettek hirtelen avatarjaik? Nem tetszett az öncélú látványorgia (most komolyan, piros a só?).

Nagyon tetszik viszont Adam Driver. Olyan csúnya, hogy az már szép. És ahogy remeg a szája széle, elfátyolosodik a szeme, miközben vívja belső küzdelmét önmagával, hogy lenyomja a benne ébredező jót, hát azt én imádtam. Fel fogom göngyölni az életművét, érzem.

Na meg persze vörike. A gonosz pojác. Mire fog menni egymással ez a két fickó a későbbiekben? Ez érdekel igazából.

Nagyon gáz, hogy a jó oldalról nem kaptam fel senkire és semmire a fejem?

Ha jártál ott-azért. Ha még nem-azért. Tessék nézni mindenképp.

Aki nem függ, függni fog. Mert a cukisági faktor az egekbe hág. Joulupukki, rénszarvas, rengeteg hó, Nánási csemeték. Hát ennyi nem elég?

(itt)

És tényleg. Több mint fél éves felkészülési időszakom végére értem. Nem emlékszem, voltam-e valaha ilyen alapos, merítettem-e bármikor is ennyire mélyre. Így már csak a tapasztalás maradt.

És hogy a kör bezáruljon, az i-re a pont felkerüljön, azzal búcsúzom, amivel indítottam: ismerkedjünk meg az ikonikus norvég minta eredetével és a viking kötéssel.

Norvégia több dolgot háttérbe szorított, elismerem. De jobb későn, mint soha alapon, most végre sor kerül annak az eseménynek a megosztására, amit a napsapka, gyalog gólya, birkafelhő és perspektíva hashtagekkel lehetne leginkább jellemezni.

Mi kicsi, mi nagy, relatív. Számomra azért 19 féle terméket beszerezni és végigkóstolni, viszonylag komoly kihívásnak bizonyult. A végeredményt is kihirdetem itt és most: a zabkásák győztek.

Lesz itt minden, kérem szépen. Majdnem becsúszott horror is, de a Náci zombik annyira idegesítően gagyi, hogy képtelen voltam végignézni. A ténylegesen abszolvált filmek elég széles műfaji skálán mozognak, ezért, hogy valami fazonja legyen a történetnek, kategorizáltam őket. Ez néhol kicsit erőltetett, ráadásul nem minden alkotás tisztán norvég, több egyáltalán nem az, csak témájukban kapcsolódnak a norvég történelemhez vagy irodalomhoz.

Szerintem sokat elárul egy nemzetről, hogy mely fiaira és lányaira büszke annyira, hogy rányomtassa őket pénzeire.

Kifejezetten szerencsés időpontban kerül terítékre ez a téma, mert a régi bankjegyek még forgalomban vannak, de már megkezdték az újak bevezetését, így egy füst alatt értekezhetek mindkettőről.