Igyekszem körbejárni néhány biokémiai és élelmiszer-technológai folyamatot, melyekkel sütés-főzés során találkozhatunk.

Amikor barátaimat – egyben jövendőbeli cégtársaimat – arra kapacitálom, hogy keressük a piaci rést szorgos hangya módjára, nehogy akkor kelljen kapkodni, amikor beüt a lottó ötös (hisz ez bármikor megtörténhet, várjuk felkészülten), akkor pontosan olyan jellegű karriertörténetet vizionálok magunknak, mint Mészáros Gáboré.

És olyan terméket. Ami exkluzív, minőségi, megkülönböztethető, annyira egyedi, hogy messziről üvölt róla, hogy a miénk. Amelynél a koncepció egységes és átfogó, minden részletre kiterjedő kerek egész. Mint a chocoMe maga.

Égi tünemény, csoda, káprázatos, lélegzetelállító. Ezek a szavak tolulnak az agyamba és libabőrös leszek, ha képet látok róla.

Ha már ennyi pénzt (örökre leragadtam a kedvezményes 890-es jegynél, pedig már nem kerül semmi ennyibe szerintem 5 éve legalább, ha nem 10) kiadtam egy filmért, csak megörökítem róla a benyomásaimat, legalább. Legyen az bármilyen. Mert ez aztán bármilyen volt a javából.

Kép innen.

A múlt hétvégén egy családi esemény miatt pár napot a tokaji borvidéken töltöttem. Majd erről is írok, de most inkább az aszúról, mert sok érdekes dolgot hallottam.

Apropó: itt

Az úgy kezdődőtt, hogy elromlott a TV-énk és levittük Székesfehérvárra  a márkaszervízbe miután nagyon közel volt megnéztük a Bory-várat.

(a Michelin Guide történetéről és a szisztémáról okosságok, érdekességek itt és itt)

2007-ben kerültem kapcsolatba először a témával.