Nem tetszett a sok picsogás, gatyázás, sületlenség és pátosz. Nem tetszett, hogy most a jediknek honnan lettek hirtelen avatarjaik? Nem tetszett az öncélú látványorgia (most komolyan, piros a só?).

Nagyon tetszik viszont Adam Driver. Olyan csúnya, hogy az már szép. És ahogy remeg a szája széle, elfátyolosodik a szeme, miközben vívja belső küzdelmét önmagával, hogy lenyomja a benne ébredező jót, hát azt én imádtam. Fel fogom göngyölni az életművét, érzem.

Na meg persze vörike. A gonosz pojác. Mire fog menni egymással ez a két fickó a későbbiekben? Ez érdekel igazából.

Nagyon gáz, hogy a jó oldalról nem kaptam fel senkire és semmire a fejem?

Norvégia több dolgot háttérbe szorított, elismerem. De jobb későn, mint soha alapon, most végre sor kerül annak az eseménynek a megosztására, amit a napsapka, gyalog gólya, birkafelhő és perspektíva hashtagekkel lehetne leginkább jellemezni.

Bármerre indulunk, akármit kóstolunk, mindig ide térünk vissza. Ez a legfinomabb, ez a legütősebb. Kettőt szippantasz a szívószállal, és már át is kerültél egy másik dimenzióba.

És ott a másik kedvenc, a kolbice. Azaz, mint most kiderült: kolbájsz. Ami szintén combos, de kell is, hogy a csínyrederítőt felszívja.

Az idei év újdonsága, hogy végre Tünde is bevállalta. És hogy végre nem én ettem le vele a kabátom

Jövünk még. Hová is? A Bazilikához, és a Károly körúti karácsonyi vásárba.