Vége a nyárnak. Ezt onnan lehet tudni, hogy alig vagy képes kimászni reggel az ágyból, mert pár hete ugyanekkor még a verőfényes napsütés ébresztett, ma meg már maximum csak pitymallik. Az is csalhatatlan jele az ittazősznek, hogy kezdődnek a tanfolyamok és a tornák.

És persze mindenki túl van a nyaralásán, meghozta a maga kis vásárfiáját innenonnan. Tehát mindenki itthon, így nem várathatott magára tovább a nagy ajándék osztó találkozó.

Vannak azok a zenék, amik igazából nem különösen jók, tudjátok, vagy nem a stílusunk, vagy az előadót nem szeretjük, de valahogy mégis megragad.

Miután ma hazafelé munkából az autóban ismét feltekertem a hangerőt, amint a fenti kategóriából a legújabb felfedezettemet kezdték adni, úgy döntöttem, hogy megosztom ezt a tapasztalatot. Hátha másnak is van ilyen zenéje. Mint Hajni Sötét Csillaga, olyan rossz, hogy az már jó.

Ez a mostani a '90-es évek fiúbandái slágereinek minden jellegzetességét tartalmazza. Szokásosan felépített, dallamos, refrén kétszer, kis módosítással jön a bridge, refrén harmadszor, aztán vége is. A szöveg amúgy trükkös (egyszerű, de jópofa szójátékok vannak benne, ezért lefordíthatatlan), de teljesen felszínes. Szakítottak, kínlódnak. Én meg felhangosítom az autóban, és végigéneklem, a második refrénnél a sráccal együtt ugrom az oktávot. Annyira jó. Mint Britney Spearsre táncolni hajnali háromkor a buliban.

Van még egy ilyen szám, amit eleinte nem bírtam, de beleette magát az agyamba, és vezetés közben tökéletes. Ciki, akár ez a felső. Akit érdekel, a tovább után megtudja.

Megint ismétli az HBO a sorozatot és elkaptam az első évad utolsó néhány részét. Azóta nem tudom kiverni a fejemből ezt a számot. 

Mindenki életében elérkezik az a pillanat, amikor betelik a könyvespolc és a szekrények, elfogynak a kívánságok (akár az életkor előrehaladtával, akár az anyagi lehetőségek okán), vagy az ajándékozó fejéből az ötletek. Ekkor tehetnek jó szolgálatot az élményajándékok.

Karácsonyra kaptam egy tésztakészítő gépet, ami már régi vágyam volt, ugyanis elhatároztam megtanulok házi tésztát készíteni.

Az alapreceptet és a technikai útmutatót a fenti videóból merítettem.

Minap láttam ezt a filmet és úgy gondoltam nem hagyhatom szó nélkül. Sajnos spoiler nélkül nem tudok írni erről a filmről így, aki megnézné és zavarja az ne olvasson tovább.

Olyan, mint a magyar narancs. Kicsi is, savanyú is, citromsárga, de...a MIÉNK

Már majdnem elérik, hogy mi is vágyjunk rá. Itt is mindent legyőz a szerelem, csak nem fáj annyira.

Néhány napot Pécsen töltöttünk, természetesen mi is végigjártuk az ismert látnivalókat. Lenyűgözött minket a város. Tökéletes kombinációját  nyújtja, a kultúrát- és a hedonista életszemléltet kedvelőknek is, kinek kinek igénye szerint. Mindenről sajnos nem tudok beszámolni, de néhány kedvencemet kiemelném.

Íme:

Az angolok furák. A jól ismert sztereotípiákon túl is. És mindig találkozik az ember újabb és újabb szokatlanságokkal, érdekességekkel, akárhányszor vetődik is Nagy-Britanniába.

Miután Hajni rákérdezett, hogy az előző gondolathalmazban említett Strange az a Strange-e, úgy döntöttem, hogy itt az ideje írni egy szpesölt egy olyan könyvről, ami varázslós, jó, és nem a Harry Potter. És amit már említettem különböző kontextusban vagy százszor. Mert jó.

Nem Doctor Strange-ről van szó, akit Benedek fog játszani majd jövőre a legújabb csilivili megaMarvel blockbusterben. Jonathan Strange, az egy varázsló, ennek a történetnek a főszereplője, amit az előzővel ellentétben tiszta szívből ajánlok mindenkinek.

Régen elképzelhetetlen volt, hogy letegyek könyvet, mielőbb végigolvastam volna, de mostanában egyre gyakrabban teszem. Régen úgy olvastam a könyveket, ahogy következtek egymás után a polcon. Most már válogatok a könyvesboltban, válogatok online, és ha olvasás közben harmadszor-negyedszer vesztem el a türelmem, akkor vége. Letettem. Abbahagytam.

Na nincs ilyen könyv nagyon sok, de több, mint fiatalabb koromban, az biztos. Amik most eszembe jutnak, és emlékezetesek: Amerikai Istenek (jó, ezt nem adtam fel teljesen, csak felfüggesztettem az olvasását, egyszer 2005-ben, majd újrakezdem 2012-ben és kb ugyanaddig jutottam, mint először, azóta a státusza pending... pedig Neil Gaiman egyébként nagyon tud, ha akar, na majd erről külön szpesölben), 1Q84 (óriási a netes hype körülötte, van még esélye, hogy újrakezdem), A SZÜRKE (az a Júlia szpesöl edisön, amit kaptam tőletek, gazdag férjek luxus házak kiadás, öt történet is volt benne!!! körülbelül háromszázszor jobb, nem viccelek), és most ez. Ez a háromkötetes varázslós... izé. New York Times Bestseller.

Ma töltöttem be a 40-et és bevallom ez kicsit megviselt, nem nagyon csak éppen annyira, hogy gondolkodásra sarkaljon. Emlékszem mikor a 30-at töltöttem tele voltam tervekkel, amiket szeretettem volna megvalósítani, ezek nagyrészét meg is tettem. Még egy diploma, nyelvvizsga, karrier. Úgy gondoltam rengeteg még az időm, hogy mindent megvalósítsak, amit elterveztem. Most azt érzem fogy az időm még hozzá fénysebességgel.