Egyszer egy fantasy boltban, ahol könyvön kívül társasjátékokat és mindenféle érdekes dolgokat is árultak, az eladó azt mondta nekem: fú, de jó könyveket olvasol, de mindig csak a legjobbakat? Néha kell kicsit rosszabbat is olvasni, hogy azt is tudd értékelni, a legjobbak meg mindig gyorsan elfogynak. A tanács apropója az volt, hogy előtte néhány héttel rám jött, hogy én most akkor fantasy-t vagy sci-fit akarok olvasni, és elkezdtem neten keresni, mit ajánlanak leginkább. Az egyik a sok ajánlott közül Orson Scott Cardtól az Ender's Game volt. Ekkor még a film tervben sem volt, és itthon nemigen lehetett megtalálni. De ahogy megcsillant az eladó szeme, mikor ezt a könyvet kértem tőle, mert úgy hallottam, hogy csak náluk még van eredeti nyelvű darab...
Hogy a legjobb könyvek/filmek/bármik valaha elfogynának, attól nem félek. Milyen legjobb? 12 év rabszolgaság? Szerelmes Shakespeare? Nekem más a legjobb, nektek más a legjobb. Abban volt igaza az embernek, hogy időnként jól esik időt szakítani olyan művekre, legyen az bármi, ami nincs az "1000 könyv amit halálod előtt el kell olvasnod" listában, nem "A" kategóriás film (sőt, még mozik sem adják), tinglitangli zene, béna színész (mennyivel szegényebb lenne a világ Chuck Norris nélkül?), mert néha pont ez kell.
Az elmúlt két napban két olyan "B" kategóriát láttam, ami az én univerzumomban veri az akárhány Oscarra jelölt fenti két filmet. NNa.
Végeztem mindkét évaddal. Az 75 rész, durván 37,5 óra.
Nem, nem sajnálom, hogy ezt a kb. 1,5 napnyi időt Mácsai Pállal töltöttem. Mi ez ahhoz a 30 évhez képest, amióta a rajongója vagyok? Amióta leborulok művészi és emberi kvalitásai előtt.
Jegyezzük meg a Hős6os címét. Mert filmtörténeti pillanatnak lehetünk tanúi, ha megnézzük. Ezzel a filmmel kúszik be már a gyerekek életébe is a Marvel képregények agyatlansága és rettenete.
Nehezen szántam rá magam erre a témára. Hogy miért is? Mert sok tudós egész életét a fekete lyukak tanulmányozásával tölti. Akkor hogy jövök én ahhoz, hogy erről írjak?!
Most mégis megpróbálom, hozzá teszem csak konyhanyelven tudok erről a témáról írni. Igyekeztem utána olvasni és ismereterjesztő műsorokat is néztem. Íme amit én tudok a fekete lyukakról.
Imádom Alfons Muchát. És a szecessziót. De ezt már mondtam.
Csukott szemmel is felismerem a műveit, annyira jellegzetes a stílusa. Ezt már önmagában nagyon szeretem. Ha valaki ki tud dolgozni egy csak rá jellemző, egyedi arculatot.
Ismerkedjünk meg kicsit vele, hátha másra is átragad az érdeklődés, a vonzalom. Nem is az életrajzát taglalnám, inkább a munkásságát (nagyon részletes, de érdekes, emberközeli, cseppet sem száraz életrajz itt).