"mutasd a tiedét, mutatom a enyémet, lábaid közt pitymalló mennyország"

"nehéz törődni a külvilággal, nehéz elbánni a génhibákkal, s nehéz találni valakit, míg a bizalmatlanság alakít"

"apró lépésekben kudarcot vall a jellem, ha belátod, még semmit nem tettél ez ellen" 

"hozhatsz értem áldozatot, de nem érdemlem meg, akkor izgatsz a legjobban, ha nem érdekellek, a harmónia lehangol, a feszültség működtet"                                                                                                                                                                               "jobb nem tudni annál, mint hogy tudj"

"mindenkiről megvan a véleményem, akinek megvan a véleménye rólam"

"nem örülök addig a viccnek, míg nincs olyan testem, mint Lenny Kravitz-nek"

"azt kérdezem: hol vannak a férfiak, kik a felelősségtől nem dobják le az ékszíjat?"

"rám zúdul a kacagás, és ordítom vadul, hogy szeress annyira kérlek, amennyire én félek, hogy egyszer elengedsz esztelen szorításodból"          

  "Magyarország a magyaroké, a kert meg a kertitörpöké"

"lányok, fiúk, fiúk, lányok, egymás nélkül mit csináltok? hát de lányok, fiúk, fiúk, lányok"

King először akkor került a kezembe, mikor költöztünk. Húsz éve (basszus… húsz éve, nekem már vannak ilyen időszakok az életemben, ami előtt már volt tizenkét év, döbbenet). Nyár volt és szanaszéjjel hevertek a dobozok és a könyvek, bútor még sehol, úgyhogy kutakodtam, és észrevettem, hogy Stephen Kingtől van egy pár könyvünk. Hogy hallottam-e már róla korábban, nem emlékszem. De anyuék nem látták a nagy házban, mit csinálok, úgyhogy akár olvashattam horrort is, ha arra támadt kedvem. Úgyhogy elkezdtem. Először a Cujo-t. Nem volt jó, de el kellett kezdeni valahol.

Szigorúan szubjektív, remélhetőleg kedvcsináló értekezés következik.

A teljes lista itt.

Olyan jól kezdődött. Lehetett volna egy 1895-ben játszódó rész, csak úgy, mindentől függetlenül, valami jó kis üggyel, amiben van ködös London, lovaskocsi, angol vidék, kísértetjárta ház, hangulatos fényképezés, és amiben Benedek eljátssza, hogy ő Jeremy Brett, aki Sherlock Holmest játszik, izgi lett volna, mint egy Midsomer-gyilkosságok rész, emellett okos és vicces, amilyet Moftissék­* tudnak írni, ha akarnak. Amiben feldolgozzák az egyik kevésbé ismert ACD novellát, és kész. Én úgy képzeltem, hogy nem kell ezt túlgondolni. Az ünnepek utáni bejgli- és lencsekómában egy ilyen kis 90 perces krimi annyira jól esett volna estére. Olyan rész, ami teljesen elkülönül a többitől, és nem kell kapcsolódási pontot okoskodni neki a korábbi részekhez.

Ehhez képest:

*Moffat+Gatiss

Január 2-án a hirtelen jött újévi hidegben lehetőségem volt a Bupap által szervezett tematikus sétán részt venni.

A Soroksári úton sétáltunk és gondolatban kalandoztunk a monarchia idejében dinamikusan fejlődő élelmiszeripar történelmében. A sétát Bokros Eszter vezette.