Tudom-tudom, mit keres itt télvíz idején egy nyári útibeszámoló? Szívügyem volt, hogy megírjam, de nem akartam lezárni az élményeimet anélkül, hogy ne olvastam volna el a három legismertebb író-költő (Hriszto Botev a „bolgár Petőfi”, Ivan Vazov a legnagyobb drámaíró, Pejo Javorov a tragikus sorsú költő) legalább egy-egy művét. Ez okozta a késedelmet.

Ha Mikulás van, akkor blogszülinap is egyben. A második.

Két év alatt 321 bejegyzés született. A legkülönbözőbb témákban. Ami Tündét az elején meglepte, még gasztrovonalon is.

Igyekszünk otthon lenni mindenféle kultúrában, logikus, hogy ebben is. A magam nevében csak annyit ígérhetek: nem lesz ez másként a következő évben sem.

Boldog szülinapot magunknak!

Vannak helyek a világon, amelyek olyannyira összeforrtak egy-egy híres emberrel, tevékenységük olymértékig rányomta bélyegét a város történelmére, kultúrájára, arculatára, hogy mindenki gondolkodás nélkül, kapásból az adott személyre asszociál. Ha azt mondom Salzburg, azt mondod Mozart. Azt mondom Barcelona, rávágod Gaudí. Buenos Aires-Evita. Zanzibar-Freddie Mercury. Ha pedig Neuschwansteint, Nürnberget vagy Bayreuthot említem, kikerülhetetlen Wagner személye.

Hát Marsosat a Nat Geón.

Déjá vu. Ezt a fura fejű fickót láttam már valahol. Nem tudsz segíteni, képzeletbeli barátom? A Szívek szállodájában? Nemár, komolyan? Onnan pedig nem rémlik. 4/11-ben? Aha, látom, de akkor sem. Más ötlet? Igazad van, tényleg! Fáraó volt. Éjszaka. A múzeumban.