Che Guevara nekem a férfiasság szinonímája tinédzserkorom óta. És hogy ez most hogy jön ide? Hát ihlet Kuba. Tudom, hogy ő argentin volt, de szerintem mindenki Kubával, a Castro testvérekkel és a Batista elleni forradalommal kapcsolja össze a nevét.

A szülői könyvespolcokról kilopott regényeit a 20. század közepéig titokban olvasták a középosztály fiatal lányai. Erotikus tartalmukból próbálták kikövetkeztetni, mi várhat rájuk a nászéjszakán. Ám nemcsak az utókor, hanem már kortársai is Erdős Renée-t tartották a legerotikusabb írónőnek.

Koktélt inni menő dolog. Azért azt nem tesszük minden nap. És exkluzív. És különleges. Ha meg otthon készítjük, lehet vele villogni a vendégeink előtt. 

A mai nap részleges napfogyatkozásnak lehettünk tanúi. A napfogyatkozás egy csillagászati jelenség, mely során a Hold a Föld és a Nap közé kerül és elhalad a Hold előtt.

Kicsit nem figyeltem oda és utána a földről kaparhattam össze az államat. Mert hirtelen azt vettem észre, hogy Magyarország felkerült a térképre. A komolyzeneire. Most ne gyertek nekem azzal, hogy eddig is ott voltunk, meg a művészeink, meg Bogányi-zongora, kifejtem, mire gondolok.

apropó: Dane DeHaan Life című filmje

Ez most itt valami gourmet ajánló kellene, hogy legyen, de ezt engedjétek el, mert nem lesz az. Ittam cicakaki kávét Balin, de nem sikerült felfedeznem benne a nagyszerűt, és bizony nem cserélném el a Nespressoval. Ezt jobb előbb, mint utóbb tisztázni. És akkor el is kanyarodhatunk az ismeretterjesztés irányába.

Személyes listának indult, személyes tapasztalásból. De aztán jól belebeszéltek.

Közlési kényszerem van megint. Emlékszik valaki az Uptown funkra, amire azt írtam, hogy a zene önmagában annyira nem is jó, de klippel együtt annyira tetszik, hogy akárhányszor meg tudnám nézni?

Na, itt vannak az inverzei, és nem is azért, mert a klippek rosszak lennének. Szerintem jók, viszont annyira nyomasztóak, hogy soha többet nem akarom látni egyiket sem. A Relax My Beloved az egyik kedvenc számom régóta, na, annak a klipje nem csak nyomasztó, hanem nézhetetlen is. Ha valamit nézni kell, maradok az unplugged verziónál, de az meg nincs olyan izgalmasan meghangszerelve.

Ha csukott szemmel is, de szerintem érdemes meghallgatni őket egyszer. Az egész bejegyzés a Take Me To Church miatt született, amit egyik este hallottam először a rádióban. Pedig nem új.

Update: annyira tudatlan vagyok, hogy ez a dal az idei Grammy díjkiosztón a Song of the Year kategóriában indult, és ezt se tudtam. Ejj. De legalább nem fogható rá, hogy csak nekem tetszik. 

Másik: a múltkori posztomban lévő dal (amelyik Christina Aguileráról szólt) nyert is most Grammy-t legjobb pop duó kategóriában.