Tegnap láttam az Erkelben. Mindig is tetszett, de azóta nem tudom kiverni a fejemből (a fülemből) Calaf áriáját. Bekúszott a bőröm alá.

Hallgassátok Ti is.

Megnéztük ezt a filmet. Annyi minden jutott eszembe róla, hogy csodálom, ha össze tudom foglalni.

A jelöltek teljes listája itt érhető el. 

Apropó: itt és itt.

A teljes lista a nyertesekről itt érhető el.

Beleégett a retinámba, ahogy szőkekékszem áll a vízesés közepén és feltépi az ingét a pucér mellkasa fölött, miközben üdvözülten kornyikál.

Mindent szeretek, ami Mary Poppins.

A Zsolnay család története a XIX. század derekán kezdődött. Zsolnay Vilmos kitartó munkájának és páratlan tehetségének köszönhetően a század végére, az általa felvirágoztatott kerámiagyár világhírűvé vált, amit rangos nemzetközi elismerések sora is jelzett. A Zsolnay épületkerámiák használata a szecesszió magyar építészetének egyik ékköve lett. Többek között a Mátyás templomot, az Iparművészeti Múzeumot és a Parlamentet is pirogránit díszíti/díszítette. Az ilyen technológiai újítások – mint a pirogránit vagy az eozin – pedig az európai innováció egyik sokat emlegetett példájává tették a ma már hungarikumként számon tartott Zsolnayt. Mindehhez a családtagok önfeláldozó munkájára is szükség volt. Vilmos halálát követően a gyermekei vitték tovább a kerámiagyártás misszióját, majd a harmadik, sőt a negyedik generáció tagjai is hűek maradtak a hivatáshoz. Ilyen módon ez a magyar ipar és művészet történetében páratlanul nagy siker szervesen kapcsolódott a családhoz.

(forrás itt)

Újabb filmes, celebes gyülekezet. Palm Springs International Film Festival, január 2-12-ig. Az Award Season újabb állomása, bár a díjosztás folyamatát egyelőre nem pontosan értem - mintha itt a díjak már decemberben kiderültek volna, most pedig a díjazottak csupán felvonulnak, és átveszik azokat. Legalább nem izgul senki. Ott volt Brad Pitt, Julianne Moore, Michael Keaton, Reese Witherspoon, RDJ, Steve Carell, Benedek és Eddie Redmayne is. Itt olvasható egy rövid összefoglaló a Variety-től, amiben kölcsönösen szeretik és fényezik egymást, mindenki mindenkit.

Kép forrása itt.

Körbejártam az esemény hivatalos oldalát, és egyéb célját nem látom azon kívül, hogy filmek, buli, rongyrázás. Arra biztos jó volt, hogy a téli álomból mindenki előjöjjön. Anya és Benedek is. Na, most jön amire mindenki várt: a ruha, és a szabása.

(a Michelin Guide történetéről és a szisztémáról okosságok, érdekességek itt és itt)

2007-ben kerültem kapcsolatba először a témával.

A mai verőfényes szombaton képzeletben elutaztunk a 1984-85 évekbeli Nagy-Britanniába és az 1950-es évekbe Budapestre.

Pontosabban megnéztük a Büszkeség és bányászélet (Pride) című filmet és ebédeltünk a Kádár étekezdében.

Guy Pearce a csúcs. Szégyellem, hogy ezt csak most hozom szóba. 

A „szeretek, bár nem tudok főzni” jegyében én csodálkoztam rajta a legjobban, hogy pikkpakk kicsontoztam egy kacsát.

Ha el akarnám mesélni, honnan jött, Ádámtól és Évától kellene kezdenem. Mindegy, van hely.

Készüljetek, hosszú lesz. Nehogy aztán a végére elszeressétek előlem, mert akkor nem lesz szőkém, és szomorú leszek.

Tehát megnéztem 2 nap alatt a Vasember mind három részét. Gondoltam leírom a gondoltaimat e filmekkel kapcsolatban. Figyelem ez teljesen szubjektív kritika lesz!

Szeretek főzni. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy sosem volt kötelező, soha nem volt rajtam nyomás ezzel kapcsolatban. Hisz olyan keveset tartózkodtunk otthon, hogy ünnepnapnak számított, ha időt tudtam rá szakítani nagyritkán.

Minden a Lords of Dogtownnal kezdődött valamikor tavasszal.

Ragyogóan tiszta levegő, vízesések, gejzírek, gleccserek hazája. Vad és szelídítetlen táj, tűz és jég találkozása.

Magyarországnyi terület, ahol Magyarországnál harmincszor kevesebben laknak, 3,1 fő/km². Nekem való.

Az Izlandi köztársaság  szigetország az Atlanti-óceán északi részén, Grönland és Skócia között található. Bár az Unión kívül vannak, Európa részeként kezeljük. Kulturális, gazdasági és nyelvi szempontból is Skandináviához tartozik.

Izland pénzneme az izlandi korona (ISK). 1 ISK = kb. 1,8 Ft.

Hideg a reggel,
Százezer ember
Lehajtott fejjel
Most is hosszú útra kel.

Hát ez az. Ez a lehajtott fej. Mikor elfelejtem, hogy tulajdonképpen annyira nem is rossz nekem, hiszen harmadik legkedveltebb városomban élhetek. S mikor elfelejtkezem magamról és felfelé bambulok, akkor jön a csoda. Sétáltatok már Budapesten úgy, hogy turistát játszottatok? Hogy nem rohansz, hanem bámulod a szépségét? Kérem azok jelentkezését, akik fejből vágják, hol van a Thonet-ház. Az utóbbi időben legalább tízszer sétáltam el előtte. S mikor végre megnéztem, kiskanállal szedtem össze az állam a padlóról. Az Állatkertben található Elefántházon kívül is van még ezzel a névvel illetett épület Pesten.   

S miért is a hosszú bevezető? Mert a százéves házak ismét megnyitják kapuikat. S a szervezés jelenlegi fázisában önkénteseket keresnek. Akinek kedve van, hajrá! S ne felejtsük el beírni a naptárba: 2015. április 18-19. Én már tudom, mit csinálok azon a hétvégén!

A hangokért a fejemben köszönet Mariannak, aki elcibált a Zsolnay-kiállításra, ezért én bosszúból elvittem őt épületkerámiákat nézegetni az Iparművészeti Múzeumba, ahol, ha már ott jártunk, elmélyedtünk Lechner Ödön munkásságában is. És nem, nem magoltunk életrajzokat. S az, hogy elénk bukkant Apáti Abt Sándor neve, mi meg tudtuk ki ő, az is csak a véletlen műve.