Ha már ennyi pénzt (örökre leragadtam a kedvezményes 890-es jegynél, pedig már nem kerül semmi ennyibe szerintem 5 éve legalább, ha nem 10) kiadtam egy filmért, csak megörökítem róla a benyomásaimat, legalább. Legyen az bármilyen. Mert ez aztán bármilyen volt a javából.

Kép innen.

Miért pont Hamlet? Miért ez Shakespeare legnépszerűbb, legismertebb darabja, miért ez a szerepek szerepe? Az a gond, hogy a mai fejemmel nem értem. Azt viszont tudom, hogy annak idején irodalomórán legalább egy héten keresztül Hamleteztünk, és akkor imádtam. Olyan Shakespeare összes kiadásom volt, amiben minden műnek gyakorlatilag minden sora be van csillagozva és lábjegyzetelve, tele van magyarázatokkal, és emlékszem, teljesen odáig voltam, meg vissza, hogy milyen komplex az egész, egyetlen mondat hányféleképpen érthető, és hogy Shakespeare egy zseni. A mai fejemmel olvasva azt látom, hogy szenvednek jobbra, kínlódnak balra, morfondíroznak hosszan, aztán SPOILER mind meghalnak. Változik az ember.

Az is igaz, hogy az elemző olvasás most kimaradt. És miután egyszer régen ez a jelenség megérintett engem, most sem hagy nyugodni, hogy akkor miért, és most miért nem. Ez nagyobb utánajárást és a jegyzeteim felkutatását jelenti, úgyhogy most a műelemzés kimarad. Gondolom, hogy nagyon bánjátok.

Úgyhogy most csak arról fogok írni, hogy milyen volt ez a Hamlet. A szokásos csapongó módon.

A képet a Barbican oldaláról vettem, mert jó.

Miután az előadás és Benedek teljesítményének minősítésére ezidáig csak az "Anyám, borogass!" felkiáltás hagyta el ajkait (ami ugyanúgy tükrözhet csalódást, mint elragadtatottságot), még eldöntésre vár, hogy most akkor irigyeljük vagy sajnáljuk, sírjunk vagy nevessünk. Reméljük, idővel oszlik a homály. Egy biztos: Viki és Benedek egy időben volt egy helyen. És ez a lényeg. A többi körülmény igazából mellékes is.

Megszokhattuk már, hogy időről-időre górcső alá veszem egy-egy művész munkásságát. Ez történt Spader esetében is, de rükvercben, hátulról visszafelé. Így megtörtént a csoda: James Spader újra az a jóképű, újhullámos, Duran Duran frizurás, huncutul pimasz srác lett, amilyennek anno megismertem. 

A múlt hétvégén egy családi esemény miatt pár napot a tokaji borvidéken töltöttem. Majd erről is írok, de most inkább az aszúról, mert sok érdekes dolgot hallottam.